6. fejezet Csavar

(Sajnálom hogy előző héten nem tudtam hozni! Majd meglátjátok miért nem!;))

- Az ajtó mellett balra! – intette le Byul ennyivel. Ange nem vesződött sokat felkapta a kulcsokat és visszasietett Sehun ajtajához ami akkorra már félig nyitva volt. Ange lassan nyitott be a félhomályos szobába. Gyanakodva lépkedett az ágyig ahol egy össze-vissza tekeredett takarót talált csupán, de Sehunt nem.

Ekkor kattant a zár és Ange megérezte meleget és a gőzt ami a világító fürdőszoba ajtó kinyílásával kiszökött Ange minden porcikáját megbizsergette. Ám az ajtó mögül nem a jól ismert magas test forma lépett ki hanem egy őrülten karcsú kecses női alak ami csak egy törölközőbe volt göngyölve. A lány meglepődött arcát látva Ange észbe kapott és lehajtotta a fejét majd arrébb lépdelt hogy ki tudjon csusszanni az ajtón.

- Ne! egy pillanat és felkapok valamit. Sehunt keresed? Átment valami….Várjunk csak..! Nem jöhetett be azóta senki.. szóval. – a lánynak itt elakadt a lélegzete. – Te vagy Ange!

Az említett személy félősen bólintott. CL lenyomta Ange vállát a székre és fel-alá járkált. Ange egyre jobban összehúzta magát a széken ülve.

CL olyan gyorsan támaszkodott a szék karfájára mind két kezével hogy az majdnem hátra dőlt. A lány nem egész két centiről nézett farkas szemet Angevel akinek arcára nem kevés rémület ült ki.

- Hidd el drága kicsi Ange nem olyan jó a neved hallgatni lassan két órája! – CL valósággal köpte a szavakat de látta hogy Ange mit sem konyít a témához. – Elég szar hogyha beleadsz mindent és ennek ellenére nem a te nevedet hajtogatja hanem egy másik lányét aki két szobával arrébb sírdogál! – CL fojtott hangos folytatta. Angenek tágra nyílt a szeme és eltátotta a száját. – Igen! Jó hogy rájöttel..Ő az enyém lesz.. Bármi áron! – mosolyodott el majd hirtelen felegyenesedett és megragadta Ange csuklóját és kifelé tuszkolta.

- Menj vissza sírni! Ha visszajön következik a második menet! Erről biztosíthatlak. – az ajtó bezárult Ange mögött. Ange nézte egy darabig annak feliratát majd könnyes szemmel megfordult.

Sehun állt előtte félmeztelenül tátott szájjal hol az ajtóra hol Angere nézett.

- Bármit is mondott… - megakarta ölelni a lányt de az kibújt karjai közül. olyan elítélően nézett fel Sehunra hogy annak felállt a szőr a hátán és beleborzongott a lány tekintetéből áradó végtelen sötétségtől és keménységtől.

- Ezzel ismerted be hogy igenis megtörtént! Tudod mit? Nem érdekel! De engem többé ne keress! Ha jól látom úgy is találtál mást! – Ange a zsebébe nyúlt és kiszedte a kis arany láncot amin egy karika volt. A karikába egy szív volt gravírozva és egy 94-es szám. Ange nézte egy darabig majd nekifeszült hogy széttépje. Könnyes szemmel erőlködött. Sehun oda lépett hozzá és kivette kezéből a láncot és a nyakába akasztotta. Ange elsötétült tekintettel nézett föl rá majd hátat fordított és gyors léptekkel elment. Sehun azonban még éppen látta ahogy Ange keresztül veti a fején a nyakláncot majd a tárgy tompán puffan a padló szőnyegen. Odasétált és felvette. Nem csak egy egyszerű karika volt. Ki lehetett nyitni a hátoldalán található lemez kódja természetesen a 94-es szám volt. A lemez felnyílt és ott volt benne az egyetlen közös képük miniatürizált változata.

*

Kopp-kopp-kopp-kopp* Csak a magas sarkú gyors kopogását hallotta semmi mást. Ange ahogy felnézett megint szembetalálta magát CL tekintetével. Ezúttal nem hajolt bele az ő arcába de olyan dühösen nézett le rá hogy Ange úgy érezte magát mint egy kislány aki élete legnagyobb csíny tevése után most a gonosz mostohájával szemben áll és várja annak büntetését. Ám az nem jött. CL szemében apró kósza könnycsepp ült. Nem volt hosszú élete, tulajdonosa egy kézmozdulattal letörölte és elviharzott. Látszott rajta hogy valami nagyon megviselte Angenek azonban nem volt mersze megkérdezni mi több a lányra nézni. Azonban mikor végre felemelte fejét megpillantotta a sötétben az ajtónak támaszkodó magas férfi alakot aki a fejét csóválta. Ange közelebb ment hozzá hogy kitudja venni mégis melyik srác látta a pár másodperces jelenetet. Kai állt ott lenge felsőben és melegítő alsóban. Láthatóan jó kedve volt. Eldöntötte fejét és kinyújtotta kezét Ange felé.

- Gyere kislány! Mond el mi bánt! – mosolyodott el és kinyitotta az ajtaját. Ange gyanakodva nézett rá mire Kai felnevetett. – Nyugi! Nincs hátsó szándékom! – Ange nem tudott tovább tiltakozni be ment és lerogyott egy fotelra.

Töviről hegyre elmesélt mindent. A veszekedést, Cl-t, a parkban történteket. Kai először mosolyogva majd egyre dühösebben hallgatta a történteket. A végére már a kezét a szájára szorította és másik kezét a lába köré csavarta. Mikor Ange befejezte a mondanivalóját kövér könnycsepp gurult végig az arcán. Kai résnyire nyitotta a száját és letörölte a kósza könnycseppet a lány arcáról.

- Ez még Sehuntól is gyökérség! – mosolygott a fiú.

- Mi? – kérdezte Ange.

- Az hogy eldobott egy ilyen lányt mint te egy olyan CL féle lányért! – ezen a ponton Kai felnevetett. – Pedig azt hittem van ízlése! – Ez a megjegyzés Anget is megmosolyogtatta majd megölelte Kait. Ő nem tudta mit tegyen ám mikor érezte hogy a lány sír rájött hogy a megjegyzése nem csak vicces de bántó is volt megsimította Ange hátát aki szép lassan megnyugodott. Kai nem tudta meddig ülhettek így a padlón de mire gondolatai visszaszálltak a szobába Ange légzése lelassult  és egyenletessé vált. Elaludt. Kai óvatosan felemelte majd az ágyára helyezte a lány ő maga pedig a kanapéjára feküdt. „Mint mondtam, semmi hátsó szándék. Akkor meg pláne nem ha Ange alszik. Különben is Sehun hogy lehet ilyen béna? Komolyan képes volt egy ilyen lányt.. Nem! Sehun nem ilyen. Ismerem! Itt valami teljesen más van…Talán..”

*

Egy füves rét. Déli nap. A szélben lebegő hófehér ruha bársonyosan simult a kecses őzike lábakra. A gesztenye szín hosszú loknikat is vitte a szél Istennői hatást nyújtva. Ange  lassan lépkedett a felé is lassan lépkedő magas öltönyös szőke férfihoz. Ange megállt majd kinyújtotta kezét jelezvén hogy várja a férfit. A másik fél nem habozott megindult Ange felé kinek irreálisan gyorsan és hangosan vert a szíve amíg a férfi közeledett. Amikor már csak öt méter választotta el őket egymástól Ange felismerte a férfit. Sehun volt az. A maga féloldalas szív döglesztő mosolyával. Ange leengedte a karját és szembefordult Sehunnal. Tátogott valamit de hang nem jött ki a torkán. Sehun is neki állt beszélni de neki sikerült hang hatássá varázsolnia szavait.

- Gyere! Bízz bennem! Én szeretlek! Én megvédelek! – csábította Anget. Ám ő hátat fordított neki ahol Tao állt és egy számára ismeretlen jóképű fiú. Vissza fordult és Sehun már ott állt mögötte. Ám nem ez volt a rémisztő. Inkább hogy a hát mögött egy hatalmas sas közeledett feléjük. Ange szeme kikerekedett amint a sas hátán meglátta a vörös ruhás nőt aki nem más volt mint CL. A sas lábait és hosszú karmait előre helyezte hogy elragadja Sehunt. Angen kívül láthatóan senki nem vette észre a hatalmas madár érkezését és még ő is lefagyott így nem tudott mit tenni. A sas már alig egy méterre volt tőlük majd elérte Sehun hátát ám a fiú ahelyett hogy a magasba repült volna köddé vált és fekete öltönyének szemcséi a sas lendületével mint csatlós úgy követte CL karcsú derekának formáját. A sas Ange mellkasát találta el és rántotta őt a levegőbe. a ruhája szétszakadt azokon a területeken ahol a sas karmai a bőréhez értek. De neki nem esett baja. A sas dobott egyet rajta majd CL a hajánál fogva lógatta őt a sas mellett. Nem fájt neki de érezte az esés annál jobban fájna így átfogta lábával a sas szárnyát és úgy emelkedett és süllyedt vele együtt. CL dühösen nézte majd jelezte madarának rázza le szárnyáról a lányt. Mikor Sikerült neki Ange hátával a föld felé zuhant eszméletlen sebességgel. Még látta ahogy CL lenéz rá és a sas hátán már Sehun is helyet foglalt. Majd már csak pár méter volt a földig és…

Ange leizzadva ült fel az ágyban és megpróbálta lenyugtatni magát. Körülnézett és látta hogy Kainál aludt el. Gyorsan kiosont a szobából és a saját szobája felé vette az irányt. az ajtó előtt azonban megbotlott valamiben és majdnem elesett. Elővette telefonját és levilágított a padló szőnyegre. Két keresztbe tett láb. Az ajtóra világított így megláthatta a gyér fénynél Sehun dühös arcát.

- Jó hogy azért vissza húzol a szobádba néha napján! – köpte flegmán. Angenél itt elszakadt a cérna.

- Kettőnk közül nem tudom ki feküdt le egy másik csajjal! És én nem becsméreltem se őt se téged. Nem kellek oké felfotam! De akkor te se szidjál hogy esetleg nem voltam a toppon és Kai aki egyébként sokkal megértőbb mint te, meghallgatott. Bocsánat hogy ideges voltam és elaludtam! Kai pedig szerencsétlen a kanapéján aludt és engem rakott az ágyára! Pedig ha olyan lenne mint te lazán be is fekhetett volna mellém! Te bárkivel megtennéd nem? – kiabálta le Ange a fiút.

- Ez nem igaz! Én… - Sehun folytatta volna de Ange átvette tőle a szót.

- Tudod mi nem igaz? Az hogy hogy lehetsz ilyen bunkó! Nem kellek neked pedig én kezdtelek megszeretni és valami megmagyarázhatatlan érzés fog el ha… - Ange se tudta befejezni amit elkezdett. Sehun szorító erős ölelése szakította félbe. Erre még dühösebb lett de nem tudta lehámozni magáról Sehun karjait. Könnybe lábadt szemekkel csapkodta és kérlelt e hogy engedje el de hiába. Amikor Ange feladta hogy kiszabaduljon csak félhangosan hüppögött és rázkódott. Sehun hüvelyk ujjával simogatni kezdte a hátát majd odahajolt a füléhez.

- Szeretlek! – súgta Ange fülébe érzéseit. Ange abbahagyta a sírást helyette felöltötte végtelen sötét tekintetét. Ám ezt Sehun nem láthatta így bizakodón tovább ölelte.

- Ha szeretnél… Nem feküdtél volna le azzal a… - Mondta hideg hangon. Majd a szorítás áttért a csuklójára.

- Hallgass már meg! Nem feküdtünk le! Még időben észbe kaptam! Nem tudom mivel tömte tele a fejed de nem történt semmi! ÉS ez pontosan neked köszönhető! Mert szeretlek! Ange..mondj már valamit! Ange! – a lány könnyes szemmel meredt maga elé majd térdre rogyott. Sehun leguggolt elé és megszorította a vállát. Ange egy hirtelen mozdulattal magához vonta a fiút amitől az térdre esett. Ketten térdelve ölelték egymást. Sehun mosolygott Ange pedig felszabadultsága jeléül hangosan zokogott a fiú vállába.

Egymásra találtak! Csak hogy CL is rá akar találni!

5. fejezet Sebhej

- Hogy lehet az hogy több mint három napja itt van magukkal és még egyszer sem jött el a megbeszélésre?! – ordítozott a vállalat vezetője aki egyben a fiúk menedzsere is. – Holnap jöjjön ide az a kis lúvnya vagy kirúgom. – füstölgött tovább Mr. Wu.

Sehun dühében majdnem az asztalra csapott amiért így becsmérli azt a gyönyörű teremtést a főnöke. Nem érdekelte a szerződés, a csapat.. semmi. Csak meg akarta óvni a lányt. Abszolút nem ő tehet róla. Ange egyáltalán nem volt hozzá szokva a napi 5 órás gyilkos edzésekhez, próbákhoz. Egy-egy nap végére olyan izomláza volt, hogy gyakran aludt együtt Byulval mert nem bírt elmenni a leghátsó szobába.

Mégis szívét lelkét beletette mind addig, míg rájöttek ez így nem mehet. Ange olyannyira kimerült, hogy berekedt és hangja inkább hasonlított egy furcsán csengő rézharangra, mint az édes kis csilingelő csengőcskére. Orvoshoz is vitték, aki minimum két óra pihenést szabott ki neki edzés és próba között. A lány így mindig betudta dobni magát de így is teljesen lefáradt estére.

- Nagyon kérem ne becsmérelje Anget! Vele csak jól járhat a csapat! – Kelt Ange védelmére Luhan halkan de annál határozottabban. Wu gonosz mosollyal az arcán két tenyérrel rátámaszkodott az asztalra.

- Tényleg fiacskám? És elmondanád hogy miéért gondolod vagy gondoljátok így? – kérdezte alig halhatóan a korosodó férfi. Luhan nem tudott megszólalni. Helyette Lay vette át a szót.

- Azért Uram mert gyönyörű hangja van és tökéletesen tud mind a két nyelven így nem kell külön kínai vokált keresnünk. – mosolyodott el Lay és vele együtt mindenki bólintott egyetértésüket tudatva.

- Bizonyára nem tudják.. De bátorkodtam magukkal együtt meghallgatást szervezni és két lány fel is vettem idéglenes munkát ajánlva. – Wu gonosz mosolya még mindig ott virított kerek fején ahogy a magas irodaház ablakához lépett.

- Hogy érti ezt..? – Kérdezte sértetten de tisztelettudóan Kris.

- Úgy hogy ha Ange valamilyen téren kudarcot vall lecseréli őt a két másik lányra. – adta meg a választ Chanyeol. Mr. Wu elismerően nézett rá.

- Vág az eszed fiacskám! Igen valóban ez a tervem. És csak idő kérdése hogy.. – kezdte vissza fordulva Wu de az ajtó halk puffanása félbe szakította mondanivalójában.

Byul lépett be a tágas irodai szobába. Nyomában a jó egy fejjel nagyobb barna lány  fájdalmas lépésekkel közeledett az irodába. A helyiségben megfagyott a levegő. Az első találkozás. Mr. Wu lélegzete elakadt amikor Ange a szoba közepére baktatva fájdalommal küszködve, de ennek ellenére mélyen meghajolt előtte úgy ahogy náluk szokás és illendő.

-Sajnálom hogy nem tudtam időben eljönni Uram! Orvosi vizsgálatra kellett mennünk. Jobban mondva nekem. Én hívtam el magammal Byult. – mosolyogott tündérien Ange és elbotorkált a fiúkig. – Miről maradtunk le? – Kérdezte leplezetlen kíváncsisággal a lány.

- Ohh.. Éppen azt ecsetelgette Mr. Wu hogy hogyan fogja ki… - Kezdte volna Tao de az öreg Wu beleszólt.

- Hogy hogyan fogom kitalálni hogy vajon miért nem elégednek meg valakik azzal hogy téged választottak a fiúk. – erős műmosolya és meglepettsége furcsa grimasznak sikerült, ahogy ötvözte azokat.

- Elég ironikus… - mondta halkan Chanyeol fél kezével átölelve Byult. – Bocsásson meg Mr. Wu hogy nem maradhatunk tovább de tudja hogy milyen kemény a napunk hiszen maga állította így össze szóval most ha megengedi, távoznánk. – folytatta Chanyeol nem kis éllel a hangjában. Mióta elkezdett a férfi becsmérlőmegjegyzéseket tenni Byulra még csak a kellő tiszteletet sem érezte helyén valónak a férfivel. A helyiségre feszült csönd szállt majd Wu megint elővette műmosolyát és kissé erőszakosan tuszkolta ki a 14 személyt az ajtón.

Mikor bezárta mögöttük az ajtót letaglózva rogyott le a gurulós irodai székébe. Tágra nyílt szemmel könyökölt rá az asztalra és lenyomta a központi telefon kapcsológombját.

-Ji Na kérem.. Rendelje be a fiam. Szükségem van rá! Ne. Ne kérdezzen semmit, csak tegye amit mondtam. – Kis szünet után a titkárnő közölte mikor elérhető a pénz fejének fia. – Ohh nem baj. Megvárom! Köszönöm Ji Na!

Wu hátra dőlt a székében és homlokát kezdte dörzsölni. Hogy lehet egy lány ennyire tiszta? Egy ilyen világban? Maga az ártatlanság volt még ha öltözéke nem épp alkalomhoz illő volt. Ruhája gyönyörű volt a maga rózsaszínes árnyalatában amint Ange sötét haja körül vette azt. De cipője nem épp a bájról árulkodott egy krémszínű Converse cipőt viselt. Az öreg menedzsernek fogalma sem volt miért rontotta el az egész összhangot. Aztán beugrott. Az izomláz. „Nekem se lenne ínyemre hogy izomlázas lábbal magas sarkúban topogjak! Át kell rendeznem az edzéseket. Ez a lány egy kincs! Nem engedhetem csak úgy elveszni! Ha csak…”

*

-Szerintetek miért hazudott? – kérdezte Kris belekortyolva jéghideg italába. A folyamat közben felszisszent amint az ínyét érte az ital.

- Kris te tényleg ilyen vak vagy? – kérdezte flegmán Chanyeol. – Mindenkivel ezt csinálja. Akiben látja a pénzt azzal mézes-mázos hangon benyalizza magát amúgy meg lazán kidobatná.

- Yeol! Nem beszélhetsz így róla. A főnököd. – mondta halkan Byul.

- Ohh Kicsi Byul.. Én már réges-rég nem tekintek rá főnököm ként. Amióta téged.. – a lány nem hagyta hogy befejezze. Szájával hallgattatta el a fiút. Oly annyira belefeledkeztek egymásba hogy Luhan már apró lökések árán irányította őket Byul szobájába.

Mikor bezárult mögöttük az ajtó Sehun is felpattant és a szobája felé baktatott. A többiek sóhajtottak és mindenki be ment a nappaliba.

Ange ült az asztalnál és mire feleszmélt már Sehun ajtaja előtt áll felemelt kézzel. Gyorsan leengedte majd lehunyta szemét. Benyitott. Sehun a szekrénye előtt állt két kezével nekitámaszkodva. Nem vette észre Ange jelenlétét így a lány szó nélkül leült az ágy közepére törökülésben. Sehun teste többször is megremegett. Ange már azon volt hogy mögé lép és megvigasztalja. Már ott is állt mögötte amikor a fiú izmai megfeszültek és izomból belebokszolt a szekrénybe. Ám a mozdulat hátulütője az volt hogy ahogy Sehun keze hátra csapódott fejbe vágta Anget. Sehun csak azt vette észre hogy kezéből csöpög a vér. Öklén felszakadt a bőr és egyenesen a hófehér pamutszőnyegre cseppent. Akkor nézett le és vette észre az eszméletlen lányt. Kikerekedett szemmel, véres kézzel emelte fel a lány fejét.

Ange haja homloka és orca csupa vér lett. Valamelyik vérpaca a saját valamelyik az őt tartó fiú véréből származott. Együtt véreztek! Elég morbid volt. Az ajtó kicsapódása volt a következő kép amit Sehun észlelt majd Chanyeol Tao és Kris Őt rángatták el a lánytól. Míg a többiek Felrakták az ájult testet az ágyra.

Sehun nem ellenkezett. Csak bámult maga elé mint egy élettelen bábu. Látta ahogy a fiúk kiabálnak vele és az arcába másznak de ha akart volna se tudott volna megszólalni. Bántotta a legfontosabb lányt az életében. „Ohh Édes Ange! Soha többé nem beszélhetünk. Nem láthatlak. Mert a harag és a viszonzatlan szerelem felemészt engem. Ha a közelemben vagy neked is bajod esik! Egyáltalán miért jöttél ide be? Akkor nem lett volna ez! Miért engem kínzol szépségeddel és azzal hogy nem viszonzod amit érzék? Miért?”

Efféle gondolattokkal hagyta el a Hotel lakosztályt. A folyosón mindenki úgy nézett rá mint egy sorozatgyilkosra. Nem csoda. Mind két keze véres volt a ruhája szétszakadt a lapockájánál a mozdulatsor közben. És úgy ment végig a folyosón mint aki meghalt.

A recepciós lány kiejtette a telefont a kezéből és odarohant hozzá. Meg se várta hogy bármit is reagáljon a férfi tovább irányította az orvoshoz. Ott nyugtázátk vele hogy semmi baja csak egy kicsit felszakadt a bőre de ahogy meglátta ahogy a hotel orvosi szobájába betolják Anget megfagyott benne a vér. A lány homlokából ömlött a vér. Haja is ragacsos volt a vörös folyadéktól.

Sehun odahúzott egy széket az ágy lábához és nem mozdult többet mellőle. Két napig bent tartották Anget altatás alatt amíg rendbe jött. Sehun számára érthetetlen módon viselkedett a lány amikor felébredt. De az orvosok ’megnyugtatták’ hogy ez természetes reakció. A lány ugyanis amint tiszta képet látott és észlelte Sehunt az ágy másik végébe kuckózott és fejére húzta a takarót. Csak néha annyira bújt ki a takaró védelme alól hogy megnézze ott van-e még a fiú. A fiúk és az orvosok közösen lebeszélték Sehunt hogy hagyja ott a lányt.  Így esett hogy Exonak egy hét szabadsága lett Mr. Wu jóvoltából. Mondván ’Épüljön fel a kis gyöngy!’ A fiúk napokat töltöttek focizással vagy meglátogatták Anget aki mindig nagyon örült a látogatásoknak de valahogy mindig feszengett és nem nyílt meg annyira. Mindent kipróbáltak mígnem Sehun a napokban először lement a lányhoz és Angenek olyan heves reakciója volt hogy Sehun rendesen meglepődött. A lány ugyanis a nyakába ugrott és mindenről elkezdett mesélni. Az orvosok is megdöbbentek de jó pontnak vették hogy ’vissza állt a lány eredeti állapota’!

Mire Anget kiengedték az orvosi szobából Sehun lelki világa is egyre jobban gyógyulgatott. Bár nehéz volt elfogadnia hogy Ange nem szerelmet érez iránta hanem mintha egy mindennél erősebb testvéri szál kötné őket össze. De a fiú nem adta fel. Névtelen virágokat ajándékozott a lánynak míg nem az egy napon átjött hozzá és megmutatta hogy kapott valamit. Sehun éktelen haragra gerjedt amikor meglátta a Cn Bluetól azon belül Lee Jong Hyuntól kapott egy kis csomagot. Hát még mikor Ange kibontotta azt. Egy arany láncocska volt benne. A láncon medálként egy kis kulcs lógott amit Sehun már végképp nem tudott eltűrni. Megkérte Anget hogy hagyja el a szobát majd elkövette az amit az utóbbi időben soha. Felhívta Minzyt. Az egyik koreai lánybanda tagjával jó barátok voltak de most Ange miatt ritkán beszéltek. Vagyis most egy hónap után most beszéltek először.

-Szia Minzy! Mi van veled? Rég dumáltunk! Nem tudnál átjönni?- kezdeményezte a beszélgetést Sehun.

- Szia Hunnie! Minő igaz! De sajnos én most nem tudok menni! Darat kell elkísérnem valahová. De Bomot és Cl-t elküldhetem. Attól függ miért kellenék. – hangzott a vidám női hang a túloldalról.

- Női segítség kéne…! – vallotta be Sehun.

- Ohh Rájuk számíthatsz! 10 perc és ott vannak nálatok! Okés? –csilingelte Minzy.

- Rendben! Vigyázz magadra! – Sehun nemvárta meg a választ. Letette. És valóban.. Nem telt el 10 perc de kopogtattak majd lány sikítások voltak hallhatóak amikor Byul és Bom összetalálkoztak. Byul náluk is dolgozott és szinte testvérüknek tartották egymást a lányokkal.

- Na! ki is szorul a segítségemre? – Nézett körbe CL és meglátta az ajtónak támaszkodó Sehunt. A lány el is mosolyodott. – Bom.. Én előre megyek! – Bom csak bólogatott de amúgy totál belemélyült Byul mondókájába.

CL Kecses gazella lépésekkel közeledett Sehun felé és amikor elé ért megsimította az alkarját és belibbent mellette a szobába. Sehun az felemelte a fejét és hálát adott az istennek hogy Ange önkontrolra tanította. CL ugyanis nem volt túl takarva. Formás lábai egész a fenekéig szabadok voltak és szív alakú dekoltázsa is szép látvány volt a férfiak számára.

-Nos Hunnei.. Halljam, mi nem megy? – kérdezte kacér mosollyal  miközben lenyomta a fiút a székébe és kulcsra zárta az ajtót. A kis kulcsot pedig könnyedén mellei közé dugta és lehajolt Sehun füléhez. – Hmm? Talán ez? – szavaival párhuzamosan feltette lábát a fiú szétnyitott lábai közé. Megfogta a kezét és a combjára helyezte. – Vagy ez? – tovább folytatta a fiú kínzását aki már nagyon nem tudott magával mit kezdeni. Hisz ő is férfiból volt. CL Az ölébe ült és először gyengéden megcsókolta Sehunt. Aztán erőteljesen megharapta a srác alsó ajkát aki erre felnyögött és lelökte magáról a lányt.

-Bocs CL! Nem ilyen jellegű segítségre lenne szükségem! Próbálkozz mással! Mondjuk ott van Tao..Vagy Kris..vagy akit csak akarsz de engem sajnos nem kaphatsz meg! – mondta bűnbánóan Sehun.

-Ó dehogyis nem Hunnei! Nagyon is megkaphatlak! – CL szája ismét kacér mosolyra húzódott és kicipzárazta szoros felsőjét. Pánt nélküli melltartóban és egy ultrarövid nadrágban állt Sehun előtt majd a nadrágtól is megvált és úgy tolta a fiút az ágyhoz. Sehun végig feküdt az ágyon és hagyta hogy CL apró csókokkal kényeztesse izmos felsőtestét, nyakát majd ajkait.

Lassan minden ruhadarab lekerült róluk és átadták magukat egymásnak. Sehun nem tudta kontrolálni magát. Nem tudott elmenekülni. Semmit nem tehetett. Megtörtént! És még ő hibáztatta Anget egy nyaklánc miatt. Egy szar alak vagyok! Épp itt csókolók egy lányt akit egyáltalán nem szeretek akit meg igen azzal meg olyan mintha testvérek lennénk veszekszünk apróságokon és mindent megbeszélünk! De én többre vágyom! Hogy karjaimba zárhassam, hogy csókoljam, hogy Ő legyen most CL helyében!

Ange kisírt szemmel lépett ki a szobájából. Megtörölte szemét és elindult. Ahogy Sehun ajtajához ért elgondolkodott. Vajon haragszik rám? Megpróbált benyitni de az ajtó zárva volt. Késztetést érzett hogy mégis beszéljen Sehunnal így Byulhoz sietett. A lány egy másik vörösesszőke lánnyal beszélgetett aki mint kiderült Bom volt.

-Örvendek Bom! Viszont.. Byul! Hol vannak a pótkulcsok?