5. fejezet Sebhej

- Hogy lehet az hogy több mint három napja itt van magukkal és még egyszer sem jött el a megbeszélésre?! – ordítozott a vállalat vezetője aki egyben a fiúk menedzsere is. – Holnap jöjjön ide az a kis lúvnya vagy kirúgom. – füstölgött tovább Mr. Wu.

Sehun dühében majdnem az asztalra csapott amiért így becsmérli azt a gyönyörű teremtést a főnöke. Nem érdekelte a szerződés, a csapat.. semmi. Csak meg akarta óvni a lányt. Abszolút nem ő tehet róla. Ange egyáltalán nem volt hozzá szokva a napi 5 órás gyilkos edzésekhez, próbákhoz. Egy-egy nap végére olyan izomláza volt, hogy gyakran aludt együtt Byulval mert nem bírt elmenni a leghátsó szobába.

Mégis szívét lelkét beletette mind addig, míg rájöttek ez így nem mehet. Ange olyannyira kimerült, hogy berekedt és hangja inkább hasonlított egy furcsán csengő rézharangra, mint az édes kis csilingelő csengőcskére. Orvoshoz is vitték, aki minimum két óra pihenést szabott ki neki edzés és próba között. A lány így mindig betudta dobni magát de így is teljesen lefáradt estére.

- Nagyon kérem ne becsmérelje Anget! Vele csak jól járhat a csapat! – Kelt Ange védelmére Luhan halkan de annál határozottabban. Wu gonosz mosollyal az arcán két tenyérrel rátámaszkodott az asztalra.

- Tényleg fiacskám? És elmondanád hogy miéért gondolod vagy gondoljátok így? – kérdezte alig halhatóan a korosodó férfi. Luhan nem tudott megszólalni. Helyette Lay vette át a szót.

- Azért Uram mert gyönyörű hangja van és tökéletesen tud mind a két nyelven így nem kell külön kínai vokált keresnünk. – mosolyodott el Lay és vele együtt mindenki bólintott egyetértésüket tudatva.

- Bizonyára nem tudják.. De bátorkodtam magukkal együtt meghallgatást szervezni és két lány fel is vettem idéglenes munkát ajánlva. – Wu gonosz mosolya még mindig ott virított kerek fején ahogy a magas irodaház ablakához lépett.

- Hogy érti ezt..? – Kérdezte sértetten de tisztelettudóan Kris.

- Úgy hogy ha Ange valamilyen téren kudarcot vall lecseréli őt a két másik lányra. – adta meg a választ Chanyeol. Mr. Wu elismerően nézett rá.

- Vág az eszed fiacskám! Igen valóban ez a tervem. És csak idő kérdése hogy.. – kezdte vissza fordulva Wu de az ajtó halk puffanása félbe szakította mondanivalójában.

Byul lépett be a tágas irodai szobába. Nyomában a jó egy fejjel nagyobb barna lány  fájdalmas lépésekkel közeledett az irodába. A helyiségben megfagyott a levegő. Az első találkozás. Mr. Wu lélegzete elakadt amikor Ange a szoba közepére baktatva fájdalommal küszködve, de ennek ellenére mélyen meghajolt előtte úgy ahogy náluk szokás és illendő.

-Sajnálom hogy nem tudtam időben eljönni Uram! Orvosi vizsgálatra kellett mennünk. Jobban mondva nekem. Én hívtam el magammal Byult. – mosolyogott tündérien Ange és elbotorkált a fiúkig. – Miről maradtunk le? – Kérdezte leplezetlen kíváncsisággal a lány.

- Ohh.. Éppen azt ecsetelgette Mr. Wu hogy hogyan fogja ki… - Kezdte volna Tao de az öreg Wu beleszólt.

- Hogy hogyan fogom kitalálni hogy vajon miért nem elégednek meg valakik azzal hogy téged választottak a fiúk. – erős műmosolya és meglepettsége furcsa grimasznak sikerült, ahogy ötvözte azokat.

- Elég ironikus… - mondta halkan Chanyeol fél kezével átölelve Byult. – Bocsásson meg Mr. Wu hogy nem maradhatunk tovább de tudja hogy milyen kemény a napunk hiszen maga állította így össze szóval most ha megengedi, távoznánk. – folytatta Chanyeol nem kis éllel a hangjában. Mióta elkezdett a férfi becsmérlőmegjegyzéseket tenni Byulra még csak a kellő tiszteletet sem érezte helyén valónak a férfivel. A helyiségre feszült csönd szállt majd Wu megint elővette műmosolyát és kissé erőszakosan tuszkolta ki a 14 személyt az ajtón.

Mikor bezárta mögöttük az ajtót letaglózva rogyott le a gurulós irodai székébe. Tágra nyílt szemmel könyökölt rá az asztalra és lenyomta a központi telefon kapcsológombját.

-Ji Na kérem.. Rendelje be a fiam. Szükségem van rá! Ne. Ne kérdezzen semmit, csak tegye amit mondtam. – Kis szünet után a titkárnő közölte mikor elérhető a pénz fejének fia. – Ohh nem baj. Megvárom! Köszönöm Ji Na!

Wu hátra dőlt a székében és homlokát kezdte dörzsölni. Hogy lehet egy lány ennyire tiszta? Egy ilyen világban? Maga az ártatlanság volt még ha öltözéke nem épp alkalomhoz illő volt. Ruhája gyönyörű volt a maga rózsaszínes árnyalatában amint Ange sötét haja körül vette azt. De cipője nem épp a bájról árulkodott egy krémszínű Converse cipőt viselt. Az öreg menedzsernek fogalma sem volt miért rontotta el az egész összhangot. Aztán beugrott. Az izomláz. „Nekem se lenne ínyemre hogy izomlázas lábbal magas sarkúban topogjak! Át kell rendeznem az edzéseket. Ez a lány egy kincs! Nem engedhetem csak úgy elveszni! Ha csak…”

*

-Szerintetek miért hazudott? – kérdezte Kris belekortyolva jéghideg italába. A folyamat közben felszisszent amint az ínyét érte az ital.

- Kris te tényleg ilyen vak vagy? – kérdezte flegmán Chanyeol. – Mindenkivel ezt csinálja. Akiben látja a pénzt azzal mézes-mázos hangon benyalizza magát amúgy meg lazán kidobatná.

- Yeol! Nem beszélhetsz így róla. A főnököd. – mondta halkan Byul.

- Ohh Kicsi Byul.. Én már réges-rég nem tekintek rá főnököm ként. Amióta téged.. – a lány nem hagyta hogy befejezze. Szájával hallgattatta el a fiút. Oly annyira belefeledkeztek egymásba hogy Luhan már apró lökések árán irányította őket Byul szobájába.

Mikor bezárult mögöttük az ajtó Sehun is felpattant és a szobája felé baktatott. A többiek sóhajtottak és mindenki be ment a nappaliba.

Ange ült az asztalnál és mire feleszmélt már Sehun ajtaja előtt áll felemelt kézzel. Gyorsan leengedte majd lehunyta szemét. Benyitott. Sehun a szekrénye előtt állt két kezével nekitámaszkodva. Nem vette észre Ange jelenlétét így a lány szó nélkül leült az ágy közepére törökülésben. Sehun teste többször is megremegett. Ange már azon volt hogy mögé lép és megvigasztalja. Már ott is állt mögötte amikor a fiú izmai megfeszültek és izomból belebokszolt a szekrénybe. Ám a mozdulat hátulütője az volt hogy ahogy Sehun keze hátra csapódott fejbe vágta Anget. Sehun csak azt vette észre hogy kezéből csöpög a vér. Öklén felszakadt a bőr és egyenesen a hófehér pamutszőnyegre cseppent. Akkor nézett le és vette észre az eszméletlen lányt. Kikerekedett szemmel, véres kézzel emelte fel a lány fejét.

Ange haja homloka és orca csupa vér lett. Valamelyik vérpaca a saját valamelyik az őt tartó fiú véréből származott. Együtt véreztek! Elég morbid volt. Az ajtó kicsapódása volt a következő kép amit Sehun észlelt majd Chanyeol Tao és Kris Őt rángatták el a lánytól. Míg a többiek Felrakták az ájult testet az ágyra.

Sehun nem ellenkezett. Csak bámult maga elé mint egy élettelen bábu. Látta ahogy a fiúk kiabálnak vele és az arcába másznak de ha akart volna se tudott volna megszólalni. Bántotta a legfontosabb lányt az életében. „Ohh Édes Ange! Soha többé nem beszélhetünk. Nem láthatlak. Mert a harag és a viszonzatlan szerelem felemészt engem. Ha a közelemben vagy neked is bajod esik! Egyáltalán miért jöttél ide be? Akkor nem lett volna ez! Miért engem kínzol szépségeddel és azzal hogy nem viszonzod amit érzék? Miért?”

Efféle gondolattokkal hagyta el a Hotel lakosztályt. A folyosón mindenki úgy nézett rá mint egy sorozatgyilkosra. Nem csoda. Mind két keze véres volt a ruhája szétszakadt a lapockájánál a mozdulatsor közben. És úgy ment végig a folyosón mint aki meghalt.

A recepciós lány kiejtette a telefont a kezéből és odarohant hozzá. Meg se várta hogy bármit is reagáljon a férfi tovább irányította az orvoshoz. Ott nyugtázátk vele hogy semmi baja csak egy kicsit felszakadt a bőre de ahogy meglátta ahogy a hotel orvosi szobájába betolják Anget megfagyott benne a vér. A lány homlokából ömlött a vér. Haja is ragacsos volt a vörös folyadéktól.

Sehun odahúzott egy széket az ágy lábához és nem mozdult többet mellőle. Két napig bent tartották Anget altatás alatt amíg rendbe jött. Sehun számára érthetetlen módon viselkedett a lány amikor felébredt. De az orvosok ’megnyugtatták’ hogy ez természetes reakció. A lány ugyanis amint tiszta képet látott és észlelte Sehunt az ágy másik végébe kuckózott és fejére húzta a takarót. Csak néha annyira bújt ki a takaró védelme alól hogy megnézze ott van-e még a fiú. A fiúk és az orvosok közösen lebeszélték Sehunt hogy hagyja ott a lányt.  Így esett hogy Exonak egy hét szabadsága lett Mr. Wu jóvoltából. Mondván ’Épüljön fel a kis gyöngy!’ A fiúk napokat töltöttek focizással vagy meglátogatták Anget aki mindig nagyon örült a látogatásoknak de valahogy mindig feszengett és nem nyílt meg annyira. Mindent kipróbáltak mígnem Sehun a napokban először lement a lányhoz és Angenek olyan heves reakciója volt hogy Sehun rendesen meglepődött. A lány ugyanis a nyakába ugrott és mindenről elkezdett mesélni. Az orvosok is megdöbbentek de jó pontnak vették hogy ’vissza állt a lány eredeti állapota’!

Mire Anget kiengedték az orvosi szobából Sehun lelki világa is egyre jobban gyógyulgatott. Bár nehéz volt elfogadnia hogy Ange nem szerelmet érez iránta hanem mintha egy mindennél erősebb testvéri szál kötné őket össze. De a fiú nem adta fel. Névtelen virágokat ajándékozott a lánynak míg nem az egy napon átjött hozzá és megmutatta hogy kapott valamit. Sehun éktelen haragra gerjedt amikor meglátta a Cn Bluetól azon belül Lee Jong Hyuntól kapott egy kis csomagot. Hát még mikor Ange kibontotta azt. Egy arany láncocska volt benne. A láncon medálként egy kis kulcs lógott amit Sehun már végképp nem tudott eltűrni. Megkérte Anget hogy hagyja el a szobát majd elkövette az amit az utóbbi időben soha. Felhívta Minzyt. Az egyik koreai lánybanda tagjával jó barátok voltak de most Ange miatt ritkán beszéltek. Vagyis most egy hónap után most beszéltek először.

-Szia Minzy! Mi van veled? Rég dumáltunk! Nem tudnál átjönni?- kezdeményezte a beszélgetést Sehun.

- Szia Hunnie! Minő igaz! De sajnos én most nem tudok menni! Darat kell elkísérnem valahová. De Bomot és Cl-t elküldhetem. Attól függ miért kellenék. – hangzott a vidám női hang a túloldalról.

- Női segítség kéne…! – vallotta be Sehun.

- Ohh Rájuk számíthatsz! 10 perc és ott vannak nálatok! Okés? –csilingelte Minzy.

- Rendben! Vigyázz magadra! – Sehun nemvárta meg a választ. Letette. És valóban.. Nem telt el 10 perc de kopogtattak majd lány sikítások voltak hallhatóak amikor Byul és Bom összetalálkoztak. Byul náluk is dolgozott és szinte testvérüknek tartották egymást a lányokkal.

- Na! ki is szorul a segítségemre? – Nézett körbe CL és meglátta az ajtónak támaszkodó Sehunt. A lány el is mosolyodott. – Bom.. Én előre megyek! – Bom csak bólogatott de amúgy totál belemélyült Byul mondókájába.

CL Kecses gazella lépésekkel közeledett Sehun felé és amikor elé ért megsimította az alkarját és belibbent mellette a szobába. Sehun az felemelte a fejét és hálát adott az istennek hogy Ange önkontrolra tanította. CL ugyanis nem volt túl takarva. Formás lábai egész a fenekéig szabadok voltak és szív alakú dekoltázsa is szép látvány volt a férfiak számára.

-Nos Hunnei.. Halljam, mi nem megy? – kérdezte kacér mosollyal  miközben lenyomta a fiút a székébe és kulcsra zárta az ajtót. A kis kulcsot pedig könnyedén mellei közé dugta és lehajolt Sehun füléhez. – Hmm? Talán ez? – szavaival párhuzamosan feltette lábát a fiú szétnyitott lábai közé. Megfogta a kezét és a combjára helyezte. – Vagy ez? – tovább folytatta a fiú kínzását aki már nagyon nem tudott magával mit kezdeni. Hisz ő is férfiból volt. CL Az ölébe ült és először gyengéden megcsókolta Sehunt. Aztán erőteljesen megharapta a srác alsó ajkát aki erre felnyögött és lelökte magáról a lányt.

-Bocs CL! Nem ilyen jellegű segítségre lenne szükségem! Próbálkozz mással! Mondjuk ott van Tao..Vagy Kris..vagy akit csak akarsz de engem sajnos nem kaphatsz meg! – mondta bűnbánóan Sehun.

-Ó dehogyis nem Hunnei! Nagyon is megkaphatlak! – CL szája ismét kacér mosolyra húzódott és kicipzárazta szoros felsőjét. Pánt nélküli melltartóban és egy ultrarövid nadrágban állt Sehun előtt majd a nadrágtól is megvált és úgy tolta a fiút az ágyhoz. Sehun végig feküdt az ágyon és hagyta hogy CL apró csókokkal kényeztesse izmos felsőtestét, nyakát majd ajkait.

Lassan minden ruhadarab lekerült róluk és átadták magukat egymásnak. Sehun nem tudta kontrolálni magát. Nem tudott elmenekülni. Semmit nem tehetett. Megtörtént! És még ő hibáztatta Anget egy nyaklánc miatt. Egy szar alak vagyok! Épp itt csókolók egy lányt akit egyáltalán nem szeretek akit meg igen azzal meg olyan mintha testvérek lennénk veszekszünk apróságokon és mindent megbeszélünk! De én többre vágyom! Hogy karjaimba zárhassam, hogy csókoljam, hogy Ő legyen most CL helyében!

Ange kisírt szemmel lépett ki a szobájából. Megtörölte szemét és elindult. Ahogy Sehun ajtajához ért elgondolkodott. Vajon haragszik rám? Megpróbált benyitni de az ajtó zárva volt. Késztetést érzett hogy mégis beszéljen Sehunnal így Byulhoz sietett. A lány egy másik vörösesszőke lánnyal beszélgetett aki mint kiderült Bom volt.

-Örvendek Bom! Viszont.. Byul! Hol vannak a pótkulcsok?