(Sajnálom hogy előző héten nem tudtam hozni! Majd meglátjátok miért nem!;))
- Az ajtó mellett balra! – intette le
Byul ennyivel. Ange nem vesződött sokat felkapta a kulcsokat és visszasietett
Sehun ajtajához ami akkorra már félig nyitva volt. Ange lassan nyitott be a
félhomályos szobába. Gyanakodva lépkedett az ágyig ahol egy össze-vissza
tekeredett takarót talált csupán, de Sehunt nem.
Ekkor kattant a zár és Ange megérezte
meleget és a gőzt ami a világító fürdőszoba ajtó kinyílásával kiszökött Ange
minden porcikáját megbizsergette. Ám az ajtó mögül nem a jól ismert magas test forma
lépett ki hanem egy őrülten karcsú kecses női alak ami csak egy törölközőbe
volt göngyölve. A lány meglepődött arcát látva Ange észbe kapott és lehajtotta
a fejét majd arrébb lépdelt hogy ki tudjon csusszanni az ajtón.
- Ne! egy pillanat és felkapok valamit.
Sehunt keresed? Átment valami….Várjunk csak..! Nem jöhetett be azóta senki.. szóval.
– a lánynak itt elakadt a lélegzete. – Te vagy Ange!
Az említett személy félősen
bólintott. CL lenyomta Ange vállát a székre és fel-alá járkált. Ange egyre
jobban összehúzta magát a széken ülve.
CL olyan gyorsan támaszkodott a szék
karfájára mind két kezével hogy az majdnem hátra dőlt. A lány nem egész két
centiről nézett farkas szemet Angevel akinek arcára nem kevés rémület ült ki.
- Hidd el drága kicsi Ange nem olyan jó
a neved hallgatni lassan két órája! – CL valósággal köpte a szavakat de látta
hogy Ange mit sem konyít a témához. – Elég szar hogyha beleadsz mindent és
ennek ellenére nem a te nevedet hajtogatja hanem egy másik lányét aki két
szobával arrébb sírdogál! – CL fojtott hangos folytatta. Angenek tágra nyílt a
szeme és eltátotta a száját. – Igen! Jó hogy rájöttel..Ő az enyém lesz.. Bármi
áron! – mosolyodott el majd hirtelen felegyenesedett és megragadta Ange
csuklóját és kifelé tuszkolta.
- Menj vissza sírni! Ha visszajön
következik a második menet! Erről biztosíthatlak. – az ajtó bezárult Ange
mögött. Ange nézte egy darabig annak feliratát majd könnyes szemmel megfordult.
Sehun állt előtte félmeztelenül
tátott szájjal hol az ajtóra hol Angere nézett.
- Bármit is mondott… - megakarta
ölelni a lányt de az kibújt karjai közül. olyan elítélően nézett fel Sehunra
hogy annak felállt a szőr a hátán és beleborzongott a lány tekintetéből áradó
végtelen sötétségtől és keménységtől.
- Ezzel ismerted be hogy igenis
megtörtént! Tudod mit? Nem érdekel! De engem többé ne keress! Ha jól látom úgy
is találtál mást! – Ange a zsebébe nyúlt és kiszedte a kis arany láncot amin egy
karika volt. A karikába egy szív volt gravírozva és egy 94-es szám. Ange nézte
egy darabig majd nekifeszült hogy széttépje. Könnyes szemmel erőlködött. Sehun
oda lépett hozzá és kivette kezéből a láncot és a nyakába akasztotta. Ange
elsötétült tekintettel nézett föl rá majd hátat fordított és gyors léptekkel
elment. Sehun azonban még éppen látta ahogy Ange keresztül veti a fején a
nyakláncot majd a tárgy tompán puffan a padló szőnyegen. Odasétált és felvette.
Nem csak egy egyszerű karika volt. Ki lehetett nyitni a hátoldalán található
lemez kódja természetesen a 94-es szám volt. A lemez felnyílt és ott volt benne
az egyetlen közös képük miniatürizált változata.
*
Kopp-kopp-kopp-kopp* Csak a magas sarkú
gyors kopogását hallotta semmi mást. Ange ahogy felnézett megint szembetalálta
magát CL tekintetével. Ezúttal nem hajolt bele az ő arcába de olyan dühösen
nézett le rá hogy Ange úgy érezte magát mint egy kislány aki élete legnagyobb
csíny tevése után most a gonosz mostohájával szemben áll és várja annak
büntetését. Ám az nem jött. CL szemében apró kósza könnycsepp ült. Nem volt
hosszú élete, tulajdonosa egy kézmozdulattal letörölte és elviharzott. Látszott
rajta hogy valami nagyon megviselte Angenek azonban nem volt mersze megkérdezni
mi több a lányra nézni. Azonban mikor végre felemelte fejét megpillantotta a
sötétben az ajtónak támaszkodó magas férfi alakot aki a fejét csóválta. Ange közelebb
ment hozzá hogy kitudja venni mégis melyik srác látta a pár másodperces
jelenetet. Kai állt ott lenge felsőben és melegítő alsóban. Láthatóan jó kedve
volt. Eldöntötte fejét és kinyújtotta kezét Ange felé.
- Gyere kislány! Mond el mi bánt! –
mosolyodott el és kinyitotta az ajtaját. Ange gyanakodva nézett rá mire Kai
felnevetett. – Nyugi! Nincs hátsó szándékom! – Ange nem tudott tovább tiltakozni
be ment és lerogyott egy fotelra.
Töviről hegyre elmesélt mindent. A
veszekedést, Cl-t, a parkban történteket. Kai először mosolyogva majd egyre
dühösebben hallgatta a történteket. A végére már a kezét a szájára szorította
és másik kezét a lába köré csavarta. Mikor Ange befejezte a mondanivalóját
kövér könnycsepp gurult végig az arcán. Kai résnyire nyitotta a száját és
letörölte a kósza könnycseppet a lány arcáról.
- Ez még Sehuntól is gyökérség! –
mosolygott a fiú.
- Mi? – kérdezte Ange.
- Az hogy eldobott egy ilyen lányt
mint te egy olyan CL féle lányért! – ezen a ponton Kai felnevetett. – Pedig azt
hittem van ízlése! – Ez a megjegyzés Anget is megmosolyogtatta majd megölelte
Kait. Ő nem tudta mit tegyen ám mikor érezte hogy a lány sír rájött hogy a
megjegyzése nem csak vicces de bántó is volt megsimította Ange hátát aki szép
lassan megnyugodott. Kai nem tudta meddig ülhettek így a padlón de mire
gondolatai visszaszálltak a szobába Ange légzése lelassult és egyenletessé vált. Elaludt. Kai óvatosan
felemelte majd az ágyára helyezte a lány ő maga pedig a kanapéjára feküdt. „Mint
mondtam, semmi hátsó szándék. Akkor meg pláne nem ha Ange alszik. Különben is Sehun
hogy lehet ilyen béna? Komolyan képes volt egy ilyen lányt.. Nem! Sehun nem
ilyen. Ismerem! Itt valami teljesen más van…Talán..”
*
Egy füves rét. Déli nap. A szélben
lebegő hófehér ruha bársonyosan simult a kecses őzike lábakra. A gesztenye szín
hosszú loknikat is vitte a szél Istennői hatást nyújtva. Ange lassan lépkedett a felé is lassan lépkedő
magas öltönyös szőke férfihoz. Ange megállt majd kinyújtotta kezét jelezvén
hogy várja a férfit. A másik fél nem habozott megindult Ange felé kinek irreálisan
gyorsan és hangosan vert a szíve amíg a férfi közeledett. Amikor már csak öt
méter választotta el őket egymástól Ange felismerte a férfit. Sehun volt az. A
maga féloldalas szív döglesztő mosolyával. Ange leengedte a karját és
szembefordult Sehunnal. Tátogott valamit de hang nem jött ki a torkán. Sehun is
neki állt beszélni de neki sikerült hang hatássá varázsolnia szavait.
- Gyere! Bízz bennem! Én szeretlek! Én
megvédelek! – csábította Anget. Ám ő hátat fordított neki ahol Tao állt és egy
számára ismeretlen jóképű fiú. Vissza fordult és Sehun már ott állt mögötte. Ám
nem ez volt a rémisztő. Inkább hogy a hát mögött egy hatalmas sas közeledett feléjük.
Ange szeme kikerekedett amint a sas hátán meglátta a vörös ruhás nőt aki nem
más volt mint CL. A sas lábait és hosszú karmait előre helyezte hogy elragadja
Sehunt. Angen kívül láthatóan senki nem vette észre a hatalmas madár érkezését
és még ő is lefagyott így nem tudott mit tenni. A sas már alig egy méterre volt
tőlük majd elérte Sehun hátát ám a fiú ahelyett hogy a magasba repült volna
köddé vált és fekete öltönyének szemcséi a sas lendületével mint csatlós úgy
követte CL karcsú derekának formáját. A sas Ange mellkasát találta el és
rántotta őt a levegőbe. a ruhája szétszakadt azokon a területeken ahol a sas
karmai a bőréhez értek. De neki nem esett baja. A sas dobott egyet rajta majd
CL a hajánál fogva lógatta őt a sas mellett. Nem fájt neki de érezte az esés
annál jobban fájna így átfogta lábával a sas szárnyát és úgy emelkedett és
süllyedt vele együtt. CL dühösen nézte majd jelezte madarának rázza le
szárnyáról a lányt. Mikor Sikerült neki Ange hátával a föld felé zuhant
eszméletlen sebességgel. Még látta ahogy CL lenéz rá és a sas hátán már Sehun
is helyet foglalt. Majd már csak pár méter volt a földig és…
Ange leizzadva ült fel az ágyban és
megpróbálta lenyugtatni magát. Körülnézett és látta hogy Kainál aludt el.
Gyorsan kiosont a szobából és a saját szobája felé vette az irányt. az ajtó
előtt azonban megbotlott valamiben és majdnem elesett. Elővette telefonját és
levilágított a padló szőnyegre. Két keresztbe tett láb. Az ajtóra világított így
megláthatta a gyér fénynél Sehun dühös arcát.
- Jó hogy azért vissza húzol a
szobádba néha napján! – köpte flegmán. Angenél itt elszakadt a cérna.
- Kettőnk közül nem tudom ki feküdt
le egy másik csajjal! És én nem becsméreltem se őt se téged. Nem kellek oké
felfotam! De akkor te se szidjál hogy esetleg nem voltam a toppon és Kai aki
egyébként sokkal megértőbb mint te, meghallgatott. Bocsánat hogy ideges voltam
és elaludtam! Kai pedig szerencsétlen a kanapéján aludt és engem rakott az
ágyára! Pedig ha olyan lenne mint te lazán be is fekhetett volna mellém! Te
bárkivel megtennéd nem? – kiabálta le Ange a fiút.
- Ez nem igaz! Én… - Sehun folytatta
volna de Ange átvette tőle a szót.
- Tudod mi nem igaz? Az hogy hogy lehetsz
ilyen bunkó! Nem kellek neked pedig én kezdtelek megszeretni és valami
megmagyarázhatatlan érzés fog el ha… - Ange se tudta befejezni amit elkezdett.
Sehun szorító erős ölelése szakította félbe. Erre még dühösebb lett de nem
tudta lehámozni magáról Sehun karjait. Könnybe lábadt szemekkel csapkodta és
kérlelt e hogy engedje el de hiába. Amikor Ange feladta hogy kiszabaduljon csak
félhangosan hüppögött és rázkódott. Sehun hüvelyk ujjával simogatni kezdte a
hátát majd odahajolt a füléhez.
- Szeretlek! – súgta Ange fülébe
érzéseit. Ange abbahagyta a sírást helyette felöltötte végtelen sötét
tekintetét. Ám ezt Sehun nem láthatta így bizakodón tovább ölelte.
- Ha szeretnél… Nem feküdtél volna le
azzal a… - Mondta hideg hangon. Majd a szorítás áttért a csuklójára.
- Hallgass már meg! Nem feküdtünk le!
Még időben észbe kaptam! Nem tudom mivel tömte tele a fejed de nem történt
semmi! ÉS ez pontosan neked köszönhető! Mert szeretlek! Ange..mondj már
valamit! Ange! – a lány könnyes szemmel meredt maga elé majd térdre rogyott.
Sehun leguggolt elé és megszorította a vállát. Ange egy hirtelen mozdulattal
magához vonta a fiút amitől az térdre esett. Ketten térdelve ölelték egymást.
Sehun mosolygott Ange pedig felszabadultsága jeléül hangosan zokogott a fiú
vállába.
Egymásra találtak! Csak hogy CL is rá
akar találni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése