4. fejezet: Sárkány

Ange elmondhatatlanul megkönnyebbült amikor össze futott Kyuval. A lány mindent elfelejtettet vele és csak nevettek és beszélgettek. Semmi dráma! Kyu rendelt magának egy sushi tekercset Ange viszont maradt a gőzgombócoknál. Kyu váll vonva húzta magához a saját tálját.

- Amúgy.. Mire vagy ilyen feldúlt? – kérdezte a lány két falat között.

Ange értetlen tekintetét látva elnevette magát. – Ugyan kislány! Leír rólad hogy van valami. Na ki vele!

Ange megrázta a fejét és ezzel le is zárta a beszélgetést. Úgy két percre. Kyu benyomta mind a három tekercset és elkezdett kérdezősködni.

- Fiú? Jól néz ki? Hogy hívják? Hány éves?..- Kyu elképesztő lelkesedéssel kérdezgetett mindaddig míg Ange lenyelte a falatot és feltartotta az ujját.

- Ha ennyire tudni akarod Sehun miatt vagyok kiakadva! – forgatta meg szemeit Ange.

- Mármint….Az a Sehun?! – kérdezte tátott szájjal a lány. Ange meg rábólintott. – Azta! Te aztán nem húzod az időt.

Ange felháborodva nézett Kyura aki védelmezően felrakta a kezét.

- Nem történt semmi! És éppen ez az! Este…nem tudom mi volt de mellette ébredtem ahogy a csupasz felsőtestét ölelem. Gondolhatod! Ráadásul olyan furcsán viselkedett. Aztán Tao is, és egy magas fekete hajú srác is.

- Vá-vá-vááárj! Milyen magas fekete hajú srácról beszélsz? – Kyu össze húzta a szemét.

- Hát…Ott lakik a fiúkkal szemben és kb 180 cm magas barna haj, barna szem, azt hitte aláírást kérek tőle, és láthatóan nem szívleli ez Exo-t. Ennél többet nem tudok róla. – Ange váll vonva evett tovább és észre sem vette Kyu kerekedő szemeit.

- Ange.. Te a CN Blue vezető gitárosával voltál! És alig hogy itt vagy már szerepeltél is! – hitetlenkedett Kyu. Ange behúzta a nyakát és félve nézett föl a vele szemben ülő szemeibe.

- Tudnom kéne ki ő? És mi az hogy szerepeltem?

- Gyere! Út közben mindent elmondok, amit tudok!

*

- Öregem te nagyon el vagy kenődve! – bökte oldalba Kai a zombinak is bemondható Sehunt. Ő csak vissza lökte barátját és magához vette a müzlis dobozt.

- Nem mondod? Ne már! De hát itt sincs! – jött ki Byul telefonját a füléhez szorítva. – Várj csak kihangosítalak! Na.. Itt vannak a srácok is! Mond el mi van! – Byul hanyag mozdulattal az asztalra csúsztatta a telefont.

- Hát.. Kyuval feljöttünk a hotelba ahol megszálltam és a recepción azt mondták hogy egy férfi elvitette a ti címetekre a cuccaimat és hagyott nekem egy levelet! – Ange felháborodott hangja csengett a telefonban.

- Mi áll a levélben? – kérdezte Kai.

- ’Üdvözlöm Miss. Horan! Sajnálom hogy így kilakoltattuk de muszáj minél közelebb lennie az ügyfeleimhez ezért minden holmiját át küldtük a fiúk hotelszobájába. Remélem nem okoztam kellemetlenséget Üdv: Mr. Wu!’ – Amikor Ange befejezte a levél felolvasását hitetlenkedő prüszkölések ütötték meg a fülét.

- Mr. Wu.. Szeret ilyeneket csinálni de ez való igaz hogy így a legjobb. Viszont itt nincs a cuccod! – Chanyeol végszavára kopogtattak.

- Megyek, Kinyitom! – pattant fel villám gyorsan Sehun.

- Sehun. Mi van vele Byul? – Byul megrázta a fejét majd észbe kapott hogy ezt Ange nem láthatja így elmondta a helyzetet.

- Sehun, nagyon nincs rendben. Az imént megsózta a teát! – Ange akaratlanul is felnevetett. – MI olyan vicces ezen?

- Semmi, Semmi! Csak mielőtt ide jöttem én is hasonlóan jártam a levessel. – nevetett tovább Ange és szerencséjére nem látta Sehun arcát amint visszatért a konyhába. Byul viszont látta. Megragadta a telefont és a füléhez tapasztotta.

- Kérlek beszéljetek! Nem tudom min vesztetek össze de muszáj megbeszélnetek mert szükségünk van Sehunra! – Mondta Byul alig halhatóan, de úgy tűnt így sem volt elég óvatos.

- Dehogy van rá szükségünk! Alig van pár sora egy-egy dalban! – nevetett Tao.

- Tao fejezd be! – csitította Byul de már késő volt.

- Tessék? –Sehun egy pillanat alatt mellette termett. És vele együtt mindenki más is.

- Oh Semmi Drága Hunnei! – Tao szája gonosz mosolyra húzódott. – Csak annyi hogy nem lenne eget rengető hiány, ha elmennél! – még jobban nevetett.

- Ne. Hívj. Hunnie-nak! – Sehun már Tao torkának ugrott volna de Kai és Chanyeol közéjük lépett.

- Nincs erre szükség fiúk! Minden egyes tag kulcsfontosságú! – nyugtatta a fiúkat Chanyeol.

- Persze. Sehun annyit énekel, mint.. – Tao már kezdte volna elölről a vitát de Byul közbe szólt.

- Sehun.. Ange beszélni szeretne veled! – nyújtotta a lány a telefont. Ám Sehun lehunyta a szemét és megrázta a fejét.

- Mond meg neki hogy ha annyira akar velem beszélni akkor a Sárkányban megtalál! – mondta a válla fölött Sehun.

- Biztos jó ötlet oda hívni Anget? Ráadásul neked sem kéne hisz.. – kezdte az aggodalmaskodást Byul.

- Jesszusom! Csak egy kólára ülnék be! Nem leinni akarom magam, hanem minél kevesebbet látni őt! – fejével Tao felé bökött, akinek még mindig ott volt a gonosz vigyor az arcán.

Byul rábólintott és megmondta az információkat Angenek és letette. Ez idő alatt Sehun már régen kilépett a csicsás díszítésű folyosóra.

*

- Te tudod hol van a Sárkány? – nézett kérdőn Ange a mellette sétáló Kyu felé.

- Persze! Oda megyünk? – csillant fel a szeme Kyunak.

- Igen. Ott van Sehun! Elméletileg. – sóhajtott Ange.

- És gyakorlatilag? – Húzta tovább az agyát.

- Ne kínozz már! Inkább csak menjünk. – kérlelte Kyut ő pedig bólintott majd leintett egy taxit és beültek.

Mire oda értek a vörös épülethez szürkület lett. Ange csodálkozott hogy ma sehova sem kellett menniük.

Kyu és Ange egyszerre léptek be a Sárkányba és rögtön megakadt a tekintetük az egyedül üldögélő maszkos fiún.

Kyu bólintott majd elköszönt Angetől és távozott. Ange határozatlan léptekkel megindult Sehun felé. A fiú nem vette észre, az itallapot vizslatta. Ange egy sóhaj kíséretével lehuppant a másik szabadon hagyott székre ezzel enyhe szívrohamot okozva Sehunnak.

- Szólhattál volna! – korholta le olyan lenéző hangsúllyal a lányt hogy ő majdnem lefordult a székéről. Nem is önszántából jött ide hanem ő mondta hogy beszéljenek itt és akkor itt szidja! Ez mér több volt a soknál. Ange egyébként sem a türelméről és a toleranciájáról volt híres. Könnyen meglehetett sérteni csak ahelyett hogy kimutatná a fájdalmait csak lenyeli az összes szidalmat amit kap az élettől. Ezzel csak annyi a baj hogy így az élet úgy gondolja ez neki nem fáj így nyugodtan csinálhatja ezt vele. De ez ne igaz. Ange belül nagyon is szenvedett. Kérdések tömkelege fogalmazódott meg benne. Hogy kerül ő ide? Mi ragadja meg ebben a srácban akinek ilyen hangulatingadozásai vannak? Ugyanis Sehun amint kimondta azt a bántó mondatát elmosolyodott és rendelt még egy italt és átkarolta Ange vállát. Ám amikor kihozták az italt kis híján lelökte a székről a lányt. Egy dolog nem tűnt el soha a szeméből: A mérhetetlen csalódottság.

- Ne haragudj! Nem akartam. – hajtotta le a fejét. Ange megragadta az állát és maga felé fordította.

- Elég volt! Most kibököd mi a bajod vagy elmegyek! – közölte.

Sehun elfordította a fejét és lehajtotta. lehunyta a szemét majd szép lassan a keze is ökölbe szorult.

Ange fej rázva meghúzta a kólás üveget majd felállt. Már indult is volna de Sehun jéghideg keze a csuklójára fonódott.

- Sétáljunk. – jelentette ki majd letette az elfogyasztott italok pénz összegét az asztalra és kirohant az ajtón. Ott mély lélegzetet vett és várta hogy Ange is mellé érjen. A testének már nem parancsolt ujjai és keze összefonódott a mellette álló lányéval és így sétáltak az utcán. Ange nem vesződött azzal hogy faggassa Sehunt. Ha akarja elmondja alapon hallgatott.

- Miért csináltad ezt az este ha semmit nem jelentett? – fordult hirtelen Ange felé.

- Sehun! Nem történt semmi. – nézett föl finoman ívelt őzike szemeivel a közel húsz centivel feljebb elhelyezkedő sötét tekintetre.

A tekintet tulajdonosa felegyenesedett és kérdőn nézet maga elé. Egy másodperc leforgása alatt lement benne minden.

- Te…Nem emlékszel semmire? – hitetlenkedett. Ange megrázta a fejét.

- Miért? Mi történt? – Sehun nagyot nyelt. Nem akarta kimondani. Fájt az igazság. És lányok előtt ritkán ilyen érzelgős de..Ange nem akármilyen lány!

- Le akartál velem feküdni.. – mondta alig halhatóan, ridegen, aztán a mondat közepénél megállt. Összeszorította szemeit majd még halkabban folytatta. – Aztán mégsem tettük meg..de, ahogy reggel kezeltél az.. – Sehun már nem tudta folytatni. Elhagyta az ereje. Ange átölelte és alig tudta megtartani a folyamatosan nehezedő fiút.

- Sajnálom! – Ange lehunyta a szemét és erőt vett magán. Hátra lökte Sehunt. – Nem tudom hogy bízhatok-e benned. De ha lassan haladunk biztosíthatlak a munkád gyümölcséről! – Egy utolsó mosolyt erőltetett az arcára és Ange ellibbent a sötét éjszakában, magára hagyva az érzelmi kavalkádban Sehunt.

Külső szemlélő azt mondhatta volna rá hogy egy drog hatása alatt álló álmos fiatal. Az ugyan igaz volt hogy szeme alatt lilás karikák húzódtak, de droghoz nem nyúlt. Nem a kábítószer hanem a varázslat miatt lett ilyen fátyolos tekintete. A varázslat melyet egy csodálatos kis boszorkány küldött rá. A boszorkány neve pedig: Angelina Horan.