3. fejezet - Érthetetlen Féltékenység

Angelina szíve kihagyott egy ütemet amikor Byul mondata eljutott a tudatáig. Hát sikerült!

Byul kiviharzott a teremből valószínűleg hogy a még várakozó lányokat elküldje. Szerencsétlenek! Egy napot várnak a sorukra hogy aztán elküldjék őket. Ez benne volt a pakliban.

A többiek társultak a színpadon ácsorgó Ange mellé hogy faggassák őt. Mindenféle kérdés elhangzott a lány adataival kapcsolatosan, de még a magánjellegű dolgokba is belementek. Ange-t ez a legkevésbé sem zavarta. Kicsit ugyan kényelmetlenül érezte magát, hogy öt perc elteltével már többet tudnak róla a Fiúk, mintha Ange ismereteit a 12 tagról összegeznénk. Mondjuk ezt nem volt nehéz felülmúlni. Annyit tudott, hogy Lay meg Luhan. Ennyi! De úgy tűnt a srácokat ez nem érdekli. Ange jóformán csak pár szavas válaszokat adott. Többre nem is lett volt ideje. Folyamatosan bombázták kérdésekkel, de ők még az 'És téged hogy hívnak?' Kérdésre sem válaszoltak.

Nagyon úgy tűnt Angelina nem fogja tudni kifaggatni őket így a koreai lányhoz fordult.

- Byul! Informálnál, kérlek? – mosolygott Ange tündérien. Ám a teremben megfagyott a levegő és mindenki csodálkozóan bámulta a lányt.

- Szóval…Öhm.. Ő itt Xiumin, Baekhyun, Lay, Chen, Kris, Chanyeol, Tao, Luhan, D.O, Kai, Suho, És végül..Sehun! – mutogatott végig a fiúkon, akik összeültek és hangosan nevettek valamin.

Angelina elővette táskájából a telefonját és elkiáltotta magát: CSÍZ!

A vakutól megvakult fiúk ordibálni kezdetek és elkezdték kergetni a fényképezős lányt.

- Gyere vissza te! Bele röhögtem! Törlöd ki de most azonnal! – nevetett Chen és elkapta a lány karját. – Megvan srácok gyertek!

Az oda tobzódott banda nevetve nézte a képet majd már Chen nyomott volna rá a törlés gombra de Byul dühös arca jelent meg közöttük.

- Ameddig ti jól elszórakoztok, lekéssük a stylist időpontjai közül az utolsót is! – A lány kikapta a telefont Chen kezéből és jogos tulajdonosa felé hajította.

- Hihetetlen hogy ilyen gyorsan be tud szervezni egy-egy programot! – súgta oda D.O Angenek.

Ange nem akart és nem is, mert tiltakozni amikor kezelésbe vették. Csak akkor háborodott fel, amikor a fodrász közölte hogy nem érti hogy lehet hogy a híres Emili Horan lányának ilyen töredezett legyen a hajvége. Angelina bízott az önuralmában annyira hogy ne rendezzen drámát.

Rúzsok, púderek, hajlakk, Szemhéjfestékek, minden amit szem-száj kíván. Ange lemerte volna fogadni hogy minimum harminc olyan kence van az asztalon amit csak a szeméhez használnának. Ám a végeredmény így is eszméletlen volt és mégis vissza fogott. Igazi sztáros hullámos loknikban hullott Ange csillámos haja a vállára hátul egy kis masnis csattal megbolondítva az összképet. Ruhája krémszín tüll berakásos hosszú-rövid szoknyában végződő darab volt.

Meseszerűen szép volt, és még viccesnek is hatott a fiúk mellett, akik még utcai ruhában feszítettek. Magas sarkújában kilépkedett a az ajtóhoz majd vissza. Szokta még a magas sarkút. A farmeros edzőcipős lányt elrejtették. Most egy igazi sztár lesz. Ami sajnos stílusváltással jár. Hiába tetszett neki ez a ruha tudta többé nem fogja látni. Ezt már megtanulta édesanyjától hogy egy ruha-egy rendezvény! Többször nem veheti fel különben teleírnák vele a címlapokat hogy rontja a banda színvonalát méghozzá azzal hogy állandóan ugyanazt a ruhát hordja!

Mély lélegzet be és ki. Ezzel próbálta magát nyugtatni. Lassan nagyon lassan lenyomta a kilincset és kecsesen kilépkedett az előtérbe.

Zavarában a padlót fixírozta és a haját a füle mögé tűrte. Byul segítőkészen odarohant hozzá és megakadályozta hogy több tincset tegyen tönkre zavarodottsága miatt. A lány bátorítóan rámosolygott Angelinára aki szintén elmosolyodott majd felnézett. Nem kellett volna. 12 srác egyaránt tátott szájjal bámulta. Noha csinos volt mindig törekedett arra hogy elvegyüljön a tömegben. Így aztán nem sokan bámulták ez idáig.

Chanyeol és Xiumin és Lay volt csak akik elismerően méregették Ange változását és nem kiéhezett kutya módjára. Ezt Byul is észrevette.

- Jajj srácok! Úgy bámuljátok őt mint egy éheztetett farkas a húst! Meg ne bolonduljatok itt nekem! – nevetett Byul. Végszóra Lay felpattant és elviharzott azt hajtogatva hogy köszi Byul. Ezzel mindenkit kizökkentett a bámulásból kivéve a Taonak megismert fiút.

Enyhén beharapott szájjal bámulta Angelina hosszú kecses lábait és formás testét majd a nőiességére tévedt a szeme. Mire felért a lány szeméhez addigra már ő fülig vörösödött. Nem volt hozzászokva ehhez. A szőkés srác akit Sehun-nak tituláltak most is eleget tett a magányos farkas jelzőnek. Fújtatva elvonult a sarokba és az a pillanatnyi jókedv örökre elszállt a szeméből. Fejébe húzta sapkáját és keresztbe fonta a karját maga előtt.

Ange nézte egy darabig a szuszogó fiút majd mély lélegzetet vett és…megérezte. Azt a bódítóan fűszeres mégis kellemes illatot ami körül vette. Lassan lehunyta szemeit majd mikor egyenesbe ért a feje újra kinyitotta és a látvány még jobban levette a lábáról.

Póló alatt is tisztán látszó tökéletesen kidolgozott felső test és váll, egy kaján vigyor volt szemmagasságban vele.

Feljebb emelte tekintetét és meglátta Taot aki az előbb méregette. A fiú keze sokat mondóan Ange fenekére csusszant. Angelina leblokkolt. Élvezte a srác érintését mégsem volt erre kész. Nem is ismered! Hangzott egy hang a fejében.

- Tao.. Ne haragudj de…. nekem nem megy. Még nem is ismerlek! – Ange hálát adott az Istennek amiért a fiú hátrébb lépett és felkacagott.

- Ugyan Kislány! Ha meggondolnád magad, megtalálsz! – szavait egy ellenállhatatlan kacsintással kísérte majd kiment az előcsarnokból.

Angenek ekkor tűnt fel hogy rajtuk és Sehunon kívül senki nem tartózkodott a helyiségben. Sóhajtva lépdelt tehát az említett személy felé és letelepedett mellé.

- Hogy-hogy egyedül vagy? – kérdezte kedvesen a fiút.

- Hogy-hogy nem Taoval vagy? – Sehun valósággal köpte a szavakat.

Ange nem tudta mire vélni. Hát hallotta volna?! Nem az nem lehet több mint 6 méterre ha beszéltek tőle és nem mellesleg suttogva.

Sehun prüszkölt egyet és a fal felé fordult. Ange ösztönösen megérintette a karját.

- Velem bármikor beszélhetsz róla! Nem adom tovább senkinek! Becsületszavamra! – mosolygott rá tündérien de ez is csak egy fájdalmas grimasz erejéig foglalkoztatta Sehunt. Kitépte karját a lány keze alól és elindult.

Már majdnem az ajtónál járt amikor csak úgy félvállról vissza szólt.

- Egyébként.. nem érdekel az se ha a címlapon látom a bajaimat de hogy egy ribancnak nem mondom el önszántamból az is biztos! – a fiú fújt még egyet és feltépte az ajtót.

Ange letaglózva tátott szájjal bámulta az ajtót amin az előbb távozott a fiú. Miért ilyen velem? Tényleg ezt gondolja rólam? De hát mivel érdemeltem ezt ki? Angelina előkapta tükrét. Nem a sminkje nem volt túl erős. A ruhájára pillantott. Az elöl épp hogy nem térdig érő szoknya egyáltalán nem mutatott semmit hátul meg még hosszabb olt az anyag. Kivágása jóformán nem is volt. Csupán a kulcscsontja látszott ki a csipke alól. Nem értette. Vissza gondolt hogy miket tehetett amivel ennek állíthatják be. De semmi! Ange addig ostorozta magát míg nem könnyekben tört ki. Be szerette volna venni a stressz oldó gyógyszert amit anyja rakott be neki a táskájába de arra nem emlékezett ez a tabletta hogyan is nézett ki. A könnyeitől alig látott úgy kotorászott a táskájában. Végül egy sárga tablettát talált így azt felhajtotta. Várt egy két percet de még mindig ideges volt. Bevett hát még egyet, majd még egyet. Ange elkezdett szédülni és a leejtette táskáját és az a tartalmával együtt beborította a padlót.

Ange a padlóra esett. Tompa fájdalom hasított a fejébe és elsötétült előtte a világ.

*

Elképesztő! Nem elég hogy idegesít a kérdéseivel meg mindennel még nekem is kell megkeresni?! Dühöngött Sehun és a stúdióhoz lépdelt az éjszakában.

Bent minden sötét volt és Sehun nem is találta volna meg a központi kapcsolót így telefonja gyér fényénél lépett be a stúdióba.

Körbe világította a székek háttámláját hátha valahol ott ül a lány. Hát nem ült ott! A fiú a lába elé világított és észrevette a kis dobozt. Xanax…Nagyszerű! Ez benyugtatózta magát és még csak nem is tudom hogy hol…! – ezekkel a gondolatokkal emelte fel a telefonját és meglátta a barna hajzuhatagot.

Oda rohant hozzá és felkapta Anget. A lány feje visszacsuklott. Lazán lehetett volna azt hinni róla, hogy halott ha mellkasa nem emelkedik és süllyed pár centit.

Sehun sóhajtva lerakta a székekre majd összeszedte a lány dolgait. Mikor megpillantotta a kis virág kitűzőt. Minek van egy húsz éves lánynál kitűző? Mosolyogva zsebre rakta és vállára vette a táskát majd karjaiba a tulajdonosát.

Kicsit ügyetlenkedett mire gyalog átverekedett a stúdió hotelébe fel a lifttel majd be a lakosztályba. Szerencsére ott már fel is tépték belülről az ajtót. Byul ideges arca kisimult. És elégedett sóhaj hagyta el ajkát.

- Hála Istennek nincs baja! – mosolygott Byul. Az előszobában rajtuk kívül még Tao tartózkodott. –Tao! Vedd át Anget Sehuntól..Biztos elfáradt.

Sehun ösztönösen szorított a lányt tartó kezein amikor Tao kinyújtott karokkal megindult felé.

- Én szeretném bevinni a…Tényleg hol is alszik? – Sehun látta hogy feltette a kulcskérdést. Sóhajtott. – Rendben..Az én részlegemben van egy kanapé. – Indult volna már meg a lánnyal de a vállán húzást érzett.

- Csak nem akarod egy kanapéra ledobni őt? Nekem fél francia ágyam van! Add ide! – Tao kacéran elmosolyodott ami arra engedett következtetni hogy nem nagyon zavarja a lány állapota.

- Nem képzeld! Ő az én ágyamban fog aludni! Én meg a kanapén! – Sehun szeméből villámok szóródtak.

- Ohh milyen lovagias! – utánozta Tao Ange hangját majd kacagva elindult a saját szobája felé.

Sehun dühösen rúgta be az ajtót. Első útja az ágyához vezetett. Nem tudta máshogy megoldani. Egy kézbe fogta az alvó lányt, de így tenyere formás fenekére siklott. Felnyögött és reménykedett hogy nem kell már sokáig tartania mert akkor az biztos hogy elveszíti a fejét. Felhúzta a takarót és az ágyra helyezte a lányt. Ám ahogy emelkedett volna fel Ange keze a tarkójára kulcsolódott.

- Ne menj el! – suttogta alig hallhatóan a fiú fülébe, aki mind két kezével azon volt nehogy összenyomja a lányt.

Sehun lehámozta magáról a lány kezeit majd felemelkedett. Ange össze húzott szemöldökkel kucorgott az egyszemélyes ágy szélén.

Sehun betakarta majd a szekrényéhez lépett. Kinyitotta azt majd eldobta pulóverét majd a pólóját is és kotorászni kezdett a szekrényben. Hallotta a szatén takaró finom esését és oda kapta a fejét. A lány nem volt ott. Vissza fordította a fejét mire ugrott egyet ijedtében. Ange ott állt előtte édes mosollyal. Kezét a mellkasára helyezte mire Sehun felnyögött. Forró testét ahol a lány jéghideg kezei megérintették bizseregni kezdett. Ez a bizsergés lassan mindenre átterjed és Sehun megrökönyödött.

- Ne..! Nem akarom kihasználni hogy… - Sehunnak nem maradt ideje befejezni. Ange betapasztotta a száját. Elmosolyodott majd a mellkasára tette a kezét és az ágyig tolta a fiút. Leültette majd elkezdett kínlódni a szoros cipzárral a ruháján. Sehun látta hogy nem boldogul. Így a lány háta mögé ment és nyugtázta hogy a cipzár beragadt.

- Biztos ezt akarod? – kérdezte sokat mondó pillantással Sehun. Ange bágyadtan bólintott majd leült az íróasztalhoz. Sehun kiturkálta fürdőből az ollót és mire vissza tért Angehez ő már masni és ékszer mentes lett. A lány nem vette észre a közelségét így egy mozdulattal kettévágta a tüll ruhát. Az tompa puffanással a lábához esett. Ange hátra fordult és érzékien lassan, már-már őrjítően lassan emelkedett fel.

Sehun lehajtotta a fejét és tekintetük összeakadt. A lány óvatosan hozzá simult Sehun izmos felsőtestéhez és hagyta hogy a fiú karjai birtokba vegyék a testrészeit. Apró léptekkel küldte őt az ágy felé. Kis idő múlva már végig is nyúltak rajta. Sehun hagyott a kényeztetésnek, de érezte meg fogja bánni ha most nem állnak meg. Mind ha Ange olvasott volna a gondolataiban az oldalához simult és a mellkasára hajtotta fejét. Sehun átkarolta lány derekát és összeszorított foggal próbálta túlélni az éjszakát. Egész éjjel agyalt, nem jött álom a szemére. Nem csoda hisz Ange olyan hajnal egy körül változtatott a pozíciójukon így ő is karolta a fiút és mellei az oldalához préselődtek. Sehun számára ez egy kínzás volt. Majdnem kikapcsolta a melltartóját amikor észbe kapott. Pedig eleinte megfogadta hogy nem érdekli majd a lány! Ezért is vonult vissza. Tao az egyik legjobb barátja volt de hiába az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ange kisugárzása egyszerűen elsöpörte.

Még elmélkedett egy darabig amikor mellette mocorgást vélt felfedezni. Ange a fejéhez kapott és felült. Lassan kinyitotta a szemét megpillantotta a könyöklő Sehunt pupillája kitágult és halvány pír jelent meg az arcán.

- Jól vagy? – kérdezte A fiú és megérintette Ange hátát. Az érintésre a lány összerezzent és kiugrott az ágyból.

Angelina végig nézett magán és nyugtázta: Nem történt semmi!

- Ohh én mesésen! Csak nem tudom hogy egyesek miért kezdenek egy ilyen magamfajtával! Neked van ötleted? – Kérdezte dühösen. Nem rémlett neki az este történtei és hogy miként került ki a stúdióból de ezzel most nem foglalkozott. Dühös volt. Mikor Sehun lesütötte a szemét és elmorzsolt egy bocsánatot hátra dobta a haját és olyan délcegen távozott a szobából ahogy csak tudott.

Találomra besaccolt egy szobát és benyitott. Rossz ötlet volt. Tao félmeztelen felső teste tárult a szeme elé amint egy szál törölközőben lép ki a fal mögül és ő is rendesen meglepődött. Ám ezt gyorsan felváltotta egy kacér félmosoly.

- Mi a helyzet Kislány? Hunnei nem volt elég jó az ágyban ezért most jössz kárpótlásért? – Nevetett Tao. Nem sejtette hogy ezzel adta meg a kegyelem döfést. Ange könnybe lábadt szemekkel baktatott át a konyhába ahol Byul aggodalmas tekintetébe ütközött.

- Minden rendben van? – kérdezte. Ange bólintott majd megtörölte a szemét. Byul szó nélkül bevonta a szobájába és hozzá vágott egy farmert és egy pólót.

- Köszi..! Kérlek mond hogy ma nekem sehova sem kell mennem! - kérdezte halálra vált hangon a lánytól. Byul megrázta a fejét is intett hogy menjen csak.

Angelina magára húzta a pólót és a nadrágot majd belelépett tűsarkújába és kilépett a lakosztályból. De épp ekkor bele is ütközött valakibe.

Az a fiú volt akinek már egyszer neki ment. Most a srác csak felnevetett és felsegítette Anget. Ám amikor megpillantotta honnan jött ki elkomorult.

- Áhh..hát te vagy a női vokál! Gratulálok! – szavai olyan élesek voltak hogy félő volt elvágja Ange jól kifejlesztett érzéstelen arcát az idegenek felé.

- Igen! És te ki vagy? – kérdezte őszinte érdeklődéssel. A fiú meresztgette a szemeit, nyitotta a száját, de aztán megrázta a fejét és gyors léptekkel otthagyta Angelinat.

Ange megvonta a vállát majd ő is a kijáratott vette célba. Ki kell tisztítania a fejét. Pasik nélkül!

Kilépett a forgó ajtón és majdnem belépett a sarki Sushi bárba amikor valaki megragadta a karját.

- Helló Anglia! – Ange elmosolyodott a hang hallatán és a lány nyakába borult. Végre valaki aki megért.

- Annyira örülök neked Kyu!