2. Fejezet A válogatás

Mint minden nap most is Lay volt aki felvette a többieket.

- Gyertek már lusta banda! - ütötte párnájával a többi srác fejét.

- Hagyj már! Még legalább egy órát had aludjak!! - nyivákolt Kris.

- Talán nem kéne este 11-kor még telefonozni! - kontrázott Xiumin is aki már kapkodta magára a cuccait.

- De ha csak este van időnk?!

- És azért kapunk időd hogy másnap kipihentek legyünk! - szállt bele a vitába már Suho is.

- Én így se úgy se vagyok kipihent! - fakadt ki már Kai is.

- Na jó, Befejezni! Gyertek meghozták a kaját. - sóhajtott Lay.

Megint kínos csönd telepedett az asztalra mind addig, míg a fiúk egyenként  betermelték reggelijüket hogy aztán az egész lakásra kiterjesszék a nyomasztó hangulatot. Az egyébként mindig daloló kanári most befordulva aludt, a fiúk papírjait, programjait intéző fiatal csacsogós lány most síri csöndben ült a helyén és pipálgatta a már elvégzett teendőket. Minden élet elveszett a lakásból mintha csak üresen állna.

A teljes csöndet csak a fölöttük megszálló híres színész cicababáinak tűsarkú kopogása törte meg. De ahogy kattant a zár ez a kis hangforrás is végleg elveszett.

- Srácok.. a világért sem akarok zavarni de 10 óra van és.. ha időben elakarunk érni Mr. Wu irodájához, nemsokára el kell indulnunk. – dadogta olyan halkan a lány amennyire csak tudta.

- Mennyi időnk van Byul? – mosolygott rá Chanyeol. Ji Byul Whang akit maguk között csak intézőnek hívtak a fiúk természetesen Chanyeol kivételével, vörösebb lett mint vérvörös körmei és még ha beszélni nem de pislogni sem tudott. Csak mutatta mind a tíz ujját és kiviharzott. Chanyeol diadalos mosollyal az arcán fordult a többiekhez.

- Gyertek! Tíz percünk van. – nevetett jóízűen ahogy vissza gondolt Byul vörös kis arcocskájára amint úgy emelte fel két kezét mintha védekezne.

Neki kezdtek készülődni de csak hamar rájöttek hogy nem jó ötlet tizenkét srácnak egyszerre benyomulni a fürdőszobába még akkor is ha az akkora volt mint egy normál családi ház nappalija.

Erre akkor jöttek rá amikor Tao hajvasalóját felvéve megégette a mellette álló Lay karját.

- Haver! Ez fájt! – panaszkodott a megégetett és ahol megégett a karja bevizezte a felületet. Tao feltette kezét és bocsánatkérőn nézte a sziszegő Lay arcát.

A fiúk egész egyszerűen összenéztek, és aki nem fért oda éppen semmihez kivonult. Telepatikus képesség, csupán egymás szeméből olvasni tudnak, hogy az illető mire gondol, mit érez, mit akar mondani vagy tenni. Mondjuk mit is várhatnak az emberek, ha már 2 éve 0-24 ben együtt vannak?!

Sehun lépett vissza a fürdőszobába félmeztelenül ezzel teljesen jogosan érdemelte ki az értetlenkedő pillantásokat.

- Már megint  Sehun? – nevetett fel Kai. – Kezdem azt hinni, hogy direkt tünteted el a saját cuccaidat az enyéimért. Vigyed! - mosolygott barátjára és visszafordult tükörképéhez, hogy még egyszer végighúzza a már így is tökéletes haján a zselés kezét.

Kicsit több mint tíz perc múlva mindannyian kiértek a bejárati ajtó elé ahol Byul már idegességében karmolászta a már így is megviselt, de makulátlanul tiszta sárga mappáját.

- Csak hogy végre el.. – kezdte volna Byul a fiúk kiosztását de Chanyeol oda lépett mellé rákacsintott és egyszerre nyomta le a kilincset és karolta át a lány piciny testét.

Chanyeol valóságos villámhárítónak számított a csapatnak Byul igen gyakori düh kicsapongásai miatt ugyanis akkor a világon semmi nem tudta volna megnyugtatni ha ő nincs. És ezért mindenki nagyon hálás volt neki. Nem hiányzott senkinek sem a szoros menetrend mellé a szinte tini problémának is bemondható húszas lány panaszai.

Lent a hallba vártak a kocsira hogy elrepítse őket Mr. Wu irodájába. Byul minden pillanatban egyre közelebb került a sikításhoz ezt nagyon is érezte ahogy a körülötte lévő minden személy. Ha valamit nagyon nem szeretett az az ha valami nem megy zökkenő mentesen. Már pedig ez egy pop zenekarnál igencsak kivitelezhetetlen volt. Cahnyeol  édes szavaival, cirógatásával próbálta nyugtatni Byult de a lány csak akkor mutatott némi felengedést amikor az utcáról jövő duda szó behallatszott a hall lengőajtóin keresztül.

Kettes hármas sorokban vonultak ki az autóhoz majd szálltak be. Mikor a lány nyugtázta a címet ahová el kell menniük vissza ült helyére mosolyogva nézet körbe a fiúkon majd fel az órára és kővé dermedt. Fél tizenegy volt. Most kéne belépniük a város másik végében található iroda ajtaján, de ők még csak most indultak el. Megfagyott benne a vér amint azon filozofált, hogy fogják majd kitenni a szűrét. Szépen finoman vagy egyszerűen csak páros lábbal fogják kirugdalni az ajtón.

Egy kis időbe telt mire mindenkinek feltűnt Byul hirtelen fagyása egyetlen pontot bámulva. A digitális óra második két számjegye szép lassan növekedett és már lassan nullázódott is volna maikor az autó megállt. Mindenki kiszállt majd Kris előre szaladt.

- Kris elintézi! Ne izgulj Byul, ha téged kiraknak akkor megyek én is és velem együtt mindenki! Szóval nélküled nem lesz Exo! –mosolygott Chanyeol.

Byul nem akarta lehangolni a fiúkat de még saját magát sem azzal hogy áltatja magát a még próba napján elhangzott mondattal. ’Ha csak egyszer is elszúrja, repül!’ – Viszhangzott egy pillanatra Byul fejében Mr. Wu mondata. De aztán magára erőltette egy féloldalas mosolyt és próbálta elhessegetni a gondolatot miszerint vége a munkájának és soha többé nem láthatja a fiúkat. Sőt valószínűleg elzárják tőle minden lehetséges kommunikációt. Jelenlegi helyzetében is csak üzleti és hivatalos dolgokkal kapcsolatosan beszélhetett velük. De Chanyeol tett az egészre egy lapáttal. Tetszett neki Byul. És sokkal jobban örült neki mint a minden lében kanál amerika Olivia Silber-nek ki imádta magát Livnek hivatni. Ha valaki mégis kiejtette a száján hogy Olivia hatalmas hiszti rohamot kapott. Már pedig ez egy 12 tagú bandában elég gyakori volt. Aztán Luhan volt az akinél betelt a pohár. Meg akarta kérdezni  hogy Oliva bogyó van-e, de annyit sikerült ebből mondania hogy Oliv… és a lány már a torkának ugrott hogy ne merje így hívni. Hogy miért haragudott ennyire a nevére nem derült ki de Luhan még aznap elment Mr. Wu-hoz frissen szerzett karmolásával. Tényleg nem akarta bemártani Livet de nem tehetett mást. Mellesleg csak az igazat mondta se többet se kevesebbet. Szóval a lány csak magának köszönhette hogy elveszette az állását. Sőt mint kiderült egyáltalán nem is szabadott volna Koreában lennie. Mindössze 17 éves volt és a szülei elengedték az egyik koncertre de nem ment haza helyette valami munkát keresett. Szüleinek azt adták be hogy meghalt. Majd amikor rejtélyes körülmények között haza került, szülei szívrohamot kaptak. Mondhatni megérte a menő felnőttet játszani.

Idő közben már fel is értek az irodai bejárathoz. Tao sóhajtott egyet majd benyitott. Mr. Wu könyökölve az asztalon mosolyogva figyelte a vadul gesztikuláló Krist aki épp a késésük indokát ecsetelgette. Byul elszégyellte magát és Chanyeol háta mögé bújt. A fiú hátra nyúlt és úgy karolta a lány mintha csak háta mögé tette volna a kezét. Mr. Wu végig nézett a társaságon és nagyon úgy tűnt keresett valakit. Mérgesen az asztalra csapott ezzel Krisbe fojtva a szót.

- Hát még erre sem képes az a kis cafka?! Hogy ide tolja a képét? – mennydörögte az öreg Wu.

Nem is csodálkozott senki hogy nem vette észre a jó 180-90 cm es hegy mögött a mindössze 160 as lányt. Törékeny teste megfeszült és rángatózni kezdett. Chanyeol dühös arckifejezést öltött. nem szerette ha egy lányt ok nélkül titulálják be ennek annak. Főleg nem ha ez a lány éppenséggel a szerelme.

- Uram! Kérem ne beszéljen így egy hölgy jelenlétében! – mosolyodott el  D.O. Az időzítés tökéletes volt. Mr. Wu ugyanis folytatta a lány szidását és nem törődött vele hogy Chanyeol izmai megfeszülnek és hamarosan eléri végpontját és nem fogja érdekelni hogy ő a főnöke. Mr. Wu szemei kikerekedtek és még egyszer végig nézett a társaságon, de látszott rajta hogy egyre jobban nem érti.

Byul lehámozta magáról Chanyeol kezeit és félve lépett ki a fiúk háta mögül.

- J-jó..na-napot Mr. W-Wu! – köszönt dadogva, sírva, cincogva a lány. Egészen úgy nézett ki mint egy kislány akinek tönkre ment a babája. Aranyos sebezhető de végtelenül szomorú.

Mr. Wu tekintete továbbra is haragos volt így Chanyeol védelmezően a lány mellé lépett és átkarolta annak derekát.

- Mr.Wu! Nem az ő hibája! Byul időben szólt és megis rendelte a kocsit de a kocsi dugóba keveredett nálunk meg volt egy kis baleset. – mondta ridegen Yeol. Az öreg kínai szeme kikerekedett és aggodalmasan mérte végig az összes fiút, mígnem rátalált Lay vízhólyagos alkarjára. – Mindenki egyszerre ment a fürdőszobába és Tao véletlenül megégette Layt a hajvasalójával. A krémet kerestük ami égésre jó. Elnézést! – zárta le végleg az indokokat Yeol.

Mr. Wu tekintete megenyhült majd kedvessé és mosolygóssá vált. Drasztikus változás, gondolták a szobában lévők.

- Semmiség! Úgy is csak közölni szeretnék egy hírt. – nevetett éles hangon a férfi amitől Byul igen csak megijedt.

- Milyen hírről lenne szó? – kérdezte Suho. Mr. Wu elkomorodott de szemében még mindig ott csillogott a boldogság.

- Ó-ó drága gyermekeim…Nos volt ez a baleset.. Női vokál egy 12 fiú tagú banda új zenéjében? És azóta pontosan két és fél hét telt el és semmi! Nem találtatok senkit! Három variációt ajánlok! Első: Adok időt nektek és kaptok még egy napot hogy szerezzetek egy lány! Második: Átengedem profi castingosoknak a munkát és az első jól éneklő lányt felvesszük! Vagy…Felszámolhatjuk a hasznot és a bukott pénz összeget és Viszlát Exo! – az utolsó lehetőségnél hidegen nézett végig a fiúkon.

Tao már nyitotta volna a száját de Suho megmarkolta a karját és nemet intett a fejével. Nem volt alkalmas időpont a veszekedésre. Kris bólintott és kifelé terelte a többieket. Még elkapták Mr. Wu ördögi mosolyát.

Senki sem értette miért akarja Wu feloszlatni az Exo-t hisz hatalmas siker volt. Talán mert sorban fogyatkoztak a szabad szívű srácok és ezzel nem tudnának eleget tenni az őrült rajongó lányoknak? Hisz Chanyeol évek óta ezt csinálta, eddig százszázalékos sikerrel. Vagy talán találtak jobbat? De hát annyi banda sikeres egyszerre akkor meg miért lenne ez a probléma? Ez nem lehetett más mint fenyegetés. Tény hogy nem haladtak de azért ennél lehetett volna enyhébb fenyegetés. Nem elég ugyanis hogy már teljesen pesszimistává vált a fiúk háromnegyede még az is ront a kedély állapotukon hogy akár vége is lehet a rózsaszín vattacukros álomnak és ott lesznek mint három évvel ezelőtt. Sehol.

- Inkább késtünk volna el teljesen! – morogta Kris a lépcsőn lerobogva.

Mögötte Byul megtorpant. Sorban mögötte mindenki feltódult. A lány csak mosolyogva állt és nézett fel Chanyeol szép szemeibe. Értetlen arcát látva elnevette magát majd elmagyarázta dolgot.

- Tudjátok hogy jó ember ismerő vagyok! Elmegyek veletek a meghallgatásra. Ti koncentráljatok a tehetségükre és hogy megállják-e a helyüket a színpadon. A többit bízzátok rám! – Byul önkéntelenül is mosolyogva szökdécselt.

Visszaszálltak a kocsiba és elindultak a stúdióba. Byul arcáról le sem lehetett törölni a vigyort, amikor megpillantotta a felsorakozott lányok tömegét.

A meghallgatás elkezdődött.

*  

Angelina zsebkendővel próbálta eltüntetni tenyere izzadtságát. Rettenetesen izgult. A torkában gombóc nőtt és az izgalomtól már megint nem evett semmit.

Emiatt természetesen Emili is aggódott. Azt mondta hogy amint haza ér oda rendeli a nagymamáját és megtömeti. Hát igen édesanyja még nála is rosszabbul főzött. Ami nagyon nagy szó!

Angelina gondolatai elkalandoztak kiskora felé mikor ő készítette el a muffint, anyukája pedig szemét száját eltátotta, hogy 8 évesen ilyet tud. Hát az óta is ezen a szinten ragadt.

Az autó fékezése hozta vissza gondolatai és megint elkezdett idegeskedni. Lányok kezeinek tömkelege tapadt az ablaküvegre. Kis naivak! Még hogy taxival jöjjön egy híresség! Főleg ha a híresség 12 tagra osztható fel.

Ange átcsusszant a másik oldalra és az út felől szállt ki. Amint meglátták a lányok hogy ugyan olyan normál lány mint ők vissza is fordultak a főépület felé és arra sikongattak. ’Ez már beteges! Sőt kezdem én kényelmetlenül érezni magam hogy nem vettem ismereti leckéket!’ gondolta őszinte elítéléssel Angelina. Könnyed léptekkel ment el a park felé és ledobta magát a padra. Rakta volna fejére a fejhallgatóját de akkor kicsapódtak a bejárati ajtók és a kígyózó tömeg megindult. Sóhajtva  állt fel és indult a sor végére.

- Csá! Hogy hívnak?– szólította meg egy hang. Angelina ijedtében száznyolcvan fokos fordulatot vett és szembe találta magát a lánnyal aki leszólította.

- Tessék? – kérdezte Angelina automatikusan az anya nyelvén. A lány égnek emelte tekintetét és sóhajtott.

- Utálok angolul beszélni! – folytatta koreaiul. – Nos… Ohm..Én lenni Chi Kyu Woo..és te lenni? – próbálta kicsavarni a legtöbbet angol tudásából.

Angelina önkéntelenül elnevette magát és koreaiul folytatta.

- Szia Kyu! Nem kell angolul beszélnünk! Mellesleg én Angelina Horan vagyok! – Kyu álla padlót fogott, mindenre csak erre nem számított.

Angelinával ugyan is megint megesett a baleset hogy félig kínaiul félig koreaiul beszélt.

- Mondhattad volna hamarabb is hogy tudsz koreaiul! Akkor nem égettem volna be magam! – forgatta szemeit a lány.

- Sajnálom de hirtelen jöttél! – nevetett tovább Angelina.

Tovább beszélgetve ütötték el az időt míg a sor egyre fogyott és sorban hagyták el a területet a csalódott lányok. Ezzel még feszültebbek lett a két lány így közös megegyezés alapján zenét kezdtek el hallgatni. Mire Kyu sorra került Angelinán már a zene sem segített jóformán egyedül maradt. A többezres tömeghez képest 10 lány nagyon is kevés. Lassan vége a meghallgatásnak de még mindig csalódott arcokkal találkoztak. Aztán kijött egy lány olyan boldogan hogy még az is megirigyelte volna aki tényleg nagyon boldog.

Angelina gondola hogy ennek itt volt vége! Itt volt több mint négy óra hosszát és még csak meg se fogják hallgatni!

Ám a lány ekkor meglengette az A4 –es lapot amin 12 aláírás díszelgett. A maradék pár lány fellélegzett. Van még remény!

Az ajtó kicsapódott és a dühös Kyu lépkedett kifelé. Angelina nem értette a lány mire ilyen feldúlt.

- Mi történt Kyu? – Kérdezte őszinte aggodalommal.

- Be se mentem, de elkezdi egy kis ribanc: ’ Túl magas!’ – gesztikulált a lány olyan mozdulatokkal hogy valaki aki nem hallotta miről beszéltek hihette volna azt is hogy Kyu most akarja eltervezni a ribancnak nevezett lány halálát.

Angelina nem akarta rontani a helyzetet az igazsággal így csak átölelte a lányt. Az igazság ugyanis az volt hogy teljesen jogtalanul van felháborodva Kyu. Ugyanis a maga 180 cm- ével igen is magasnak számított mint koreai lány! Sőt ez még az erősebb nemnél is magas volt. A lány visszaölelt majd támogatóan megszorította Ange vállát és kilebegett az épületből.

Angelina odalépett a pulthoz ahol egy számot adtak neki ezt felragasztotta a csípője fölé. Majd határozott mégis talán túlzottan óvatos léptekkel a stúdió felé. Remegő kézzel nyomta le a nagy fém kapcsot, amivel rögzítették az ajtót.

A hirtelen fényáradat egy pillanatra elvakította, de amint hozzászokott a körülményekhez megindult a színpad közepe felé.

A színpad szélén 12 szék volt asztalokkal együtt és mindegyikben ült valaki 11 fiú és egy lány. Angelina értetlen pillantást vett fel. Úgy emlékezett mindegyik tag srác. Másképp miért lenne válogatás női vokál felhozatalból?

A lány elnevette magát. Minden bizonnyal észrevette Angelina tekintetét.

- A magányos farkasunk hátul van! Gratulálok! Az utolsó ötnek fel sem tűnt hogy nem színtiszta hímnemű sor ül előtte! – nevetett a lány.

- Értem. – ’Az előttem lévőt meg sem hallgattátok!’ – tette hozzá gondolatban Angelina. –Akkor kezdhetem?  - mindenki bólintott.

Ange mindent kikapcsolt. Egy pillanatra kitisztította a fejét.

- Gakkeum i muneul datgo nan saenggage ppajyeo 

Mudae wi nae moseubeul sangsanghagon haesseo

Seotureun nae moseupdo

Johahae jun neoyeossjiman

Gwabunhan geu sarangeul badado doeneunji

Eonjena geu jarie gidaryeojun neo

Du pallo gamssa anajun gomaun neo

Jeoldaero ijji anheul geoya

Haengbokhage mandeureojul geoya

Hanaran geu malcheoreom

Sigani jinado malhaji mothago

Mam sogeuro samkineun na

Mam sogeuro samkineun na

Mianhadago neol saranghandago

Jigeumcheoreom mideodallago

Neol anajulge du son jabajulge

Ne mami pyeonhaejil su itdamyeon

Nae modeungeol bachilge

– Angelina a saját dalát adta elő ezzel és hangjával nem kis meglepetést okozva hallgatóinak. Mérget mert volna rá venni hogy eddig minden lány az ő számukat énekelte. Idő közben a 12. srác is a színpad szélére támaszkodott.

Voltak akik még mindig nem jutottak szóhoz és voltak akik mosolyogva tapsoltak.

- Egy pillanatra megbocsátasz? – mosolygott Luhan Angelinaára. A lány csak bólintott mire mindenki leugrált a színpadról és Sehun felé vette az irányt.

- Nekem 10/10! – mondta Lay. – Nagyon menő volt ez a szám! Hát még a hangja! – áradozott a fiú és mindenki hevesen bólogatni kezdett Sehunt kivéve.

- Ráadásul kedvesnek és magabiztosnak tűnik! – mosolygott Byul. Sehun a szemeit forgatta.

- De csak annak tűnik! – rázta meg a fejét. Egy emberként meredt rá mindenki.

- Oh SeHun! Neked még a tökéletes sem jó? – tette csípőre kezét Byul.

- Nem..de..most nézzetek rá! Tök depinek tűnik! És tutira festeti a haját. – nézett a lányra olyan szemrehányóan hogy a lány még tíz méterről is elszégyellte magát.

- Na ez volt életed leghülyébb mondata! – mutatott végig Byul a körön. – Neked egy hónapban többször festik a hajad, mint másnak egész életében! Na és mi van akkor ha festett hajú?! Neked is tetszik! Valld be! – szidta le Byul a fiút.

- Nekem? Pff! Hagyjuk már! – Sehun hiába rejtegette az igazságot Byul mindenkin átlátott.

- Mondj egy indokot miért ne vegyük fel! – A lány ördögi vigyorral az arcán várta a választ és amikor az nem érkezett felnevetett és elkiáltotta magát. – Hé kislány! Fel vagy véve!