7 fejezet Egy kis izgalom

Sehun és Ange kibékülése után minden fokozatosan javulni kezdetett. Elkezdődtek a munkálatok a dallal és a továbbiakkal kapcsolatban. A kőkemény edzések egy kicsit alább hagytak és helyette barátságos koreográfiákat vettek át. Harmonikusabban éltek és még Tao sem húzta ki a gyufát. Sehun egyre inkább tűrkőztette magát és a felemésztő vágyat, hogy Angevel legyen. Halálosan szerette nem arról volt szó hogy nem csak tiszteletben tartotta hogy a lány először a karrierjét akarja befuttatni és ha már sínen van minden lehet róla szó. Ange aggodalma ugyan is nem volt alaptalan. Már majdnem kirúgták egyetlen pihenő napja miatt amikor késett a megbeszélésről aminek a menedzserük irodája adott helyszínt. Mr. Wu elképesztően dühös volt és szó szerint azt mondta. „Van fogalmad róla hány lány ölne az ajánlatért? Szerinted nem találunk mást?”

Ange rettenetesen elszégyellte magát és gőz erővel dolgozott. Alig evett ami nagyon is látszott rajta. Teste egyre inkább felvette azt a képet amit a folytonos edzés, az étel hiánya és a kialvatlanság okozott. Ange csont és bőr volt. Sápadt lett a bőre és karikás a szeme. Ha beajánlották volna egy zombis film statisztájának biztos mg csak sminket se kellett volna rá tenni annyira hozta volna a szerep lényegét.

Csak hogy nem egy zombis film forgatáson hanem a várhatólag több milliárdos nézettségű, sok száz koncertes új album egy daláról van szó!

Sokaknak nem is tetszett a kép amit Ange mutatott. Vagy szánó pillantást vagy ételt adtak neki. Ange sminkes asztala telis tele volt finomabbnál finomabb ételekkel de még csak hozzájuk se nyúlt senki. Ange azzal mentegette magát hogy keményen kell dolgoznia. Még vizet is csak azért ivott mert a torka kiszáradt éneklés közben.

- Kislány! Nem lesz ez így jó! – csóválta a fejét Kai. Ange csupa szív jó kort megélt stylestja míg rendezte a rövid tüll réteget a szoknya derekán vadul bólogatott egyetértését jelezve. Aztán nehezen de megszólalt.
- I-igaza van a fiatalembernek Ange. – mondta halkan.
-Jajj! Berta kérem! Tudja hogy nincs időm szinte semmire. Sőt nem is szinte. Nincs időm semmire! – gesztikulált Ange.
-Rendben van aranyom de már külön szabatni kell rád ruhát mert mind lóg rajtad! Pedig még egy héttel ez előtt ebbe a ruhába fűzővel tömtelek bele most meg nézd meg keresnem kell egy övet mert mindjárt leesik arról a nád szál derekadról! – Bökte meg a lengő részt duci kis ujjával Berta. Ő is angol volt bár itt született így beszélte mind két nyelvet tisztán és ismerte mind két nemzetiség aktuális divatját. Egyszóval tökéletes volt.

Ange megelégelte hogy mindenki azzal van elfoglalva hogy nem eszik. Ő csak dolgozni akart. Mért olyan nehéz ezt elfogadni? Ha nem dolgozik az a baj! Ha dolgozik az!

- Cica! Nem azzal van a gond hogy dolgozol de ha a munka miatt éhen halsz, nem fog érdekelni a hogy főnököm de bezárom a pincébe elé dobok egy füzetet és egy ceruzát és lerajzolhatja a kis gőzgombócait. – Tudod kissé morbid és ijesztő tudsz ilyenkor lenni! Főleg ha tudod mire gondolok! Netán ez a szuper képességeid egyike?  - fordult meg mosolyogva a hang irányába Ange.
- Ugyan! Nem nagy dolog kitalálni! Tényleg olyan mintha a homlokodra lenne írva. – Sehun Ange homlokára bökött. – Gyere csak! Van egy meglepetésem! – A srác mosolyogva tolt egyet a csodálkozó Angen. Rá parancsolt egy kendőt a lány szemére és úgy vezette tovább.

Ange botladozott néhány lépcsőfokot, de mire átbukdácsolt minden akadályon mennyei illat csapta meg az orrát amire még egy fényevő bulimiás is rögtön rávetné magát. Ange gyomra is így gondolta ezt ezért hangosat korgott jelezve, hogy Ange nagyon is éhes. Sehun ezen jóízűen nevetett majd leültette a vezetett lányt. Egy hirtelen mozdulattal lerántotta a szemfödőt Ange szemeiről és a lánynak rögtön elélt a lélegzete. Csodaszép kis asztal előtt ült ami királyi pompával volt megterítve. Ange zavarában hátra nézett Sehunra aki bátorítóan mosolygott rá majd kilépett a gyertya fényéből. De csak azért hogy két másodperc múlva Angevel szemben jelenjen meg és helyet foglalt. Angenek feltűnt hogy csak előtte van több mint négy tányér a vele szemben lévő teríték csupán egy kiskanál és egy kisebb fajta desszertes tányér.

- Te nem eszel? – kérdezte csodálkozó hangnemben Ange.
- Ange! Én így se úgy se hízok! Mellesleg nem vagyok éhes.. Ellenben veled! Csont és bőr vagy és ezen én most változtatok! – kacsintott a lányra, majd suttogva folytatta – És nem utolsó sorban itt annyira finom a puding hogy az valami elképesztő!

És valóban. Angenek kétség kívül a desszertnek felszolgált ing-jang formában tálalt vanília-csoki puding tejszínnel, csoki reszelékkel őrjítve ízlett a legjobban. Azt sajnos nem sikerült Sehunból kihúznia hogy mégis hol vannak de hálás volt a fiúnak. A kendő megint Angere került tekintettel Sehun ’Ez az én titkos helyem! Kitudja lehet hogy titokban újságíró vagy riporter vagy!’ mondatára. Sokkal rövidebb idő múlva Ange újra vissza nyerte látását és tisztázta hogy a parkban vannak ahol anno Ange és Sehun….nos Beszélgettek.

Sehun feszült volt  izzadt a tenyere és megfeszült minden izma.
Ezt Ange is észre vette.

- Sehun… Valami baj van? – A fiú megmasszírozta a torkát mintha ezzel oldani tudná a benne keletkező görcsöt. Amint ezt befejezte mintha végképp megakarná szüntetni, nem sok sikerrel a feszültséget ami torkában volt nyelt egy nagyot és úgy megeredt a nyelve hogy Ange alig tudta követni őt.
- Tudod Ange én nagyon sokat gondolkoztam rajtad, vagyis rajtunk. Hogy most mi is van köztünk és érdemes-e próbálkoznom. Aztán eszembe jutott amit mondtál és úgy döntöttem elhozlak ide és ’újra játszom’ a régi jelenetet. De persze remélem hogy most a válaszod pozitív lesz és végre enyémnek tudhatom a szíved! Szóval? – mikor mindezt a csodálkozó lányra zúdította kérdő tekintettel várt a választ.

- Sehun én..
- Nem kell most döntened! – vágott a szavába Sehun. – Csak legalább tudatosítsd bennem hogy van miért küzdenem.
-Én ezt megmondtam régebben is. Esélyed van de nekem a munka az első. – állt ki Ange a saját álláspontja mellett.
- Hát nem érted? Megcsináljuk az albumot a baleset miatt és Wu ki is teszi a szűrödet! Ő nem tizenkét fiút plusz egy lányt szerződtetett le. Szimplán tizenkét fiút! – mondta az igazat Sehun. – Bármennyire is dolgozol keményen az idő múlik és már mindjárt itt van az az utolsó papírmunka ami azt igazolja hogy nem vagy többé a csapat tagja! Oké hogy itt akarsz karriert csinálni de amilyen felkapott leszel a turnék sem várhatnak. Meg aztán tutira nem lesz szabad időnk! – Sehun férfi léte ellenére már a sírás szélén állt.
- Sehun! Nyugodj meg! Azt tervezem hogy beadok egy kérvényt Mr. Wu-hoz hogy had legyek a csapatban ez után is. – Anget megmosolyogtatta Sehun aggodalma ami röviden abból ált hogy nem látják többé egymást.

Odalépett elé és két kezét Sehun jól kidolgozott mellkasára tette.
- Nem fogja elfogadni! A csapat nem… - most Ange vágott a szavába.
- Jajj! Ne legyél már ilyen pesszimista! Akkor leszek a személyi asszisztens helyettese! De nem hagylak itt titeket semmi pénzért!
- Nem hiszem hogy ilyen lehetőség létezik! – Ange megelégelte Sehun negatívitását.
- Oh SeHun! Ha én azt mondom hogy veletek maradok akkor veletek is fogok maradni! – húzta össze szemöldökét Ange. – És most elég legyen ebből! Inkább gyere ide! – Ange féloldalas huncut mosolyra húzta a száját. Nagyon is tetszett neki Sehun csak hogy a munkára koncentrált. Ange kezei Sehun mellkasáról a nyaka kör fonódtak és ezzel egy időben az eddig egyhelyben lógó férfi kezek most erősen Ange derekát zárták össze. Ange és Sehun ajkai csap pár centire volt egymástól. Érezték a másik forró leheletét majd az a pár cent Sehun által nagyon lassan kezdett megszűnni. Ange megelégelte és a tarkójánál fogva magához vonta a fiút. A csók gyengéd volt de ugyan akkor szenvedélyes. Mintha több száz évnyi vonzalom, szenvedély tört volna ki egyetlen csókban. Percek múlva levegő után kapkodva futottak a kamerák elől amikkel rohamozták őket. Vakuk villantak a semmiből de szerencsére sikerült vissza érniük a stúdió elé ahol az őrök elzárták őket a külvilág lesifotósaitól.

Miután végeztek a munkával volt idejük estig amikor egy céges partin kellett részt venniük így vissza tértek a hotelba. Sehun szobája közelebb volt így a szoba tulajdonosa és Ange már az ajtóban elkezdték amit ebéd után befejeztek.

Ám mikor Sehun végig fektette Anget a szatén takarós ágyon a lányt rossz érzés fogta el.
- Se…hun..! – próbált két csók között jelezni a fiúnak. Nem sikerült. Ange kezeivel eltolta magától Sehun és hangos sóhajjal a hajába túrva felült. – Nekem ez…itt…nem megy. – Nézett az ágyra őszinte undorral.

Sehun megvonta a vállát. És felkapta a lányt. Átment Angevel a lány szobájába majd ledobta az ágyra és lekapta a felsőjét.

-----------------------------------------FIGYELEM!-------------------------------------

Innentől saját felelősségre olvasd, ha 12-3 évesnél fiatalabb kor osztályba tartozol!

Amennyiben nem szeretnéd elolvasni a fejezet következő részét Elég annyit tudnod hogy a cselekmény nem lesz befolyással a történetre! Ezért ha a normál színű részig lapozol, úgy folytatódik a történet mintha egy-két órát kihagytak volna és folytatódik a történet! (Mint a *-os részeknél!)

----------------------------------További jó olvasást!--------------------------------

Ange mosolyogva az ágy szélére ült és apró csókokkal halmozta el az előtte álló Sehun kockás hasát. Ange abbahagyta a kényeztetést és huncut nevetéssel kísérve beszaladt a fürdőszobába. Mikor Sehun kiesett a transzból amit a lány okozott neki nevetve szaladt utána. Benyitott a fürdőbe de a lány nem vette észre. A zuhany kabin nem volt behúzva úgy fürdött Ange énekkel kísérve a víz csobogását. Sehun mosolygott egyet majd megszabadult minden még rajta levő ruhadarabtól és ugyancsak hangtalanul belépett a zuhanykabinba. Ange hajat is mosott így nem hallotta vagy érezte a fiú jelenlétét. Azonban ahogy Sehun keze a kellően széles de karcsú női csípőre siklott. Ange felsikkantott és megpördült. Így Sehun keze végig simított a fenekén majd mikor a lány már stabilan állt és nyugtázta hogy ő az magához szorította testét. Nem is sejtette hogy ezzel a mozdulattal olyat indít el hogy nem csak a lány testét de lelkét is magához vonhatja. Ange kipirosodva szakította meg a csókot és pillangókkal a gyomrában hagyta hogy Sehun csillapítsa a több hónapja tartó kínzó vonzalmat amit iránta érzett. Ami persze kölcsönös volt. Sehun keze lassan bebarangolta a lány minden porcikáját amikor hirtelen felkapta Anget és fenekénél fogva a kabin falának döntötte annak hátát. Szinte összepréselte Anget de aggodalomra semmi ok ő is nagyon élvezte.

Lábával átkarolta az így nála alacsonyabb fiú derekát és a nyakát fogva csókolta édes puha száját. Egy csók közben Ange felbátorodott és vadul beleharapott Sehun alsó ajkába majd a csók megszakadt lihegve szemeztek a másikkal mire Ange huncutul kacsintott. Sehun kérdő tekintetét látva bólintott. Sehun nem tétovázott tovább. Nem kellett nagyon küzdenie, hogy elég izgatott legyen a manőverhez. Szép lassan fájdalom mentesen engedte lejjebb Ange testét egész addig amíg nem tudta őt tovább engedni. Akkor megragadta Ange derekát és feljebb tolta őt.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Fél óra múlva lihegve fáradtan de végtelenül boldogan és kielégedve léptek ki a kabin ajtaján. Sehun még egy utolsó csókot lehelt Ange mézédes ajkaira majd kilépett az ajtón.

A világért nem hagyta volna ott Anget viszont volt amit ha nem tesznek meg nem hogy a világot de egy lyukas garast sem kapnak. A céges parti. 1 óra múlva kezdődik.

6. fejezet Csavar

(Sajnálom hogy előző héten nem tudtam hozni! Majd meglátjátok miért nem!;))

- Az ajtó mellett balra! – intette le Byul ennyivel. Ange nem vesződött sokat felkapta a kulcsokat és visszasietett Sehun ajtajához ami akkorra már félig nyitva volt. Ange lassan nyitott be a félhomályos szobába. Gyanakodva lépkedett az ágyig ahol egy össze-vissza tekeredett takarót talált csupán, de Sehunt nem.

Ekkor kattant a zár és Ange megérezte meleget és a gőzt ami a világító fürdőszoba ajtó kinyílásával kiszökött Ange minden porcikáját megbizsergette. Ám az ajtó mögül nem a jól ismert magas test forma lépett ki hanem egy őrülten karcsú kecses női alak ami csak egy törölközőbe volt göngyölve. A lány meglepődött arcát látva Ange észbe kapott és lehajtotta a fejét majd arrébb lépdelt hogy ki tudjon csusszanni az ajtón.

- Ne! egy pillanat és felkapok valamit. Sehunt keresed? Átment valami….Várjunk csak..! Nem jöhetett be azóta senki.. szóval. – a lánynak itt elakadt a lélegzete. – Te vagy Ange!

Az említett személy félősen bólintott. CL lenyomta Ange vállát a székre és fel-alá járkált. Ange egyre jobban összehúzta magát a széken ülve.

CL olyan gyorsan támaszkodott a szék karfájára mind két kezével hogy az majdnem hátra dőlt. A lány nem egész két centiről nézett farkas szemet Angevel akinek arcára nem kevés rémület ült ki.

- Hidd el drága kicsi Ange nem olyan jó a neved hallgatni lassan két órája! – CL valósággal köpte a szavakat de látta hogy Ange mit sem konyít a témához. – Elég szar hogyha beleadsz mindent és ennek ellenére nem a te nevedet hajtogatja hanem egy másik lányét aki két szobával arrébb sírdogál! – CL fojtott hangos folytatta. Angenek tágra nyílt a szeme és eltátotta a száját. – Igen! Jó hogy rájöttel..Ő az enyém lesz.. Bármi áron! – mosolyodott el majd hirtelen felegyenesedett és megragadta Ange csuklóját és kifelé tuszkolta.

- Menj vissza sírni! Ha visszajön következik a második menet! Erről biztosíthatlak. – az ajtó bezárult Ange mögött. Ange nézte egy darabig annak feliratát majd könnyes szemmel megfordult.

Sehun állt előtte félmeztelenül tátott szájjal hol az ajtóra hol Angere nézett.

- Bármit is mondott… - megakarta ölelni a lányt de az kibújt karjai közül. olyan elítélően nézett fel Sehunra hogy annak felállt a szőr a hátán és beleborzongott a lány tekintetéből áradó végtelen sötétségtől és keménységtől.

- Ezzel ismerted be hogy igenis megtörtént! Tudod mit? Nem érdekel! De engem többé ne keress! Ha jól látom úgy is találtál mást! – Ange a zsebébe nyúlt és kiszedte a kis arany láncot amin egy karika volt. A karikába egy szív volt gravírozva és egy 94-es szám. Ange nézte egy darabig majd nekifeszült hogy széttépje. Könnyes szemmel erőlködött. Sehun oda lépett hozzá és kivette kezéből a láncot és a nyakába akasztotta. Ange elsötétült tekintettel nézett föl rá majd hátat fordított és gyors léptekkel elment. Sehun azonban még éppen látta ahogy Ange keresztül veti a fején a nyakláncot majd a tárgy tompán puffan a padló szőnyegen. Odasétált és felvette. Nem csak egy egyszerű karika volt. Ki lehetett nyitni a hátoldalán található lemez kódja természetesen a 94-es szám volt. A lemez felnyílt és ott volt benne az egyetlen közös képük miniatürizált változata.

*

Kopp-kopp-kopp-kopp* Csak a magas sarkú gyors kopogását hallotta semmi mást. Ange ahogy felnézett megint szembetalálta magát CL tekintetével. Ezúttal nem hajolt bele az ő arcába de olyan dühösen nézett le rá hogy Ange úgy érezte magát mint egy kislány aki élete legnagyobb csíny tevése után most a gonosz mostohájával szemben áll és várja annak büntetését. Ám az nem jött. CL szemében apró kósza könnycsepp ült. Nem volt hosszú élete, tulajdonosa egy kézmozdulattal letörölte és elviharzott. Látszott rajta hogy valami nagyon megviselte Angenek azonban nem volt mersze megkérdezni mi több a lányra nézni. Azonban mikor végre felemelte fejét megpillantotta a sötétben az ajtónak támaszkodó magas férfi alakot aki a fejét csóválta. Ange közelebb ment hozzá hogy kitudja venni mégis melyik srác látta a pár másodperces jelenetet. Kai állt ott lenge felsőben és melegítő alsóban. Láthatóan jó kedve volt. Eldöntötte fejét és kinyújtotta kezét Ange felé.

- Gyere kislány! Mond el mi bánt! – mosolyodott el és kinyitotta az ajtaját. Ange gyanakodva nézett rá mire Kai felnevetett. – Nyugi! Nincs hátsó szándékom! – Ange nem tudott tovább tiltakozni be ment és lerogyott egy fotelra.

Töviről hegyre elmesélt mindent. A veszekedést, Cl-t, a parkban történteket. Kai először mosolyogva majd egyre dühösebben hallgatta a történteket. A végére már a kezét a szájára szorította és másik kezét a lába köré csavarta. Mikor Ange befejezte a mondanivalóját kövér könnycsepp gurult végig az arcán. Kai résnyire nyitotta a száját és letörölte a kósza könnycseppet a lány arcáról.

- Ez még Sehuntól is gyökérség! – mosolygott a fiú.

- Mi? – kérdezte Ange.

- Az hogy eldobott egy ilyen lányt mint te egy olyan CL féle lányért! – ezen a ponton Kai felnevetett. – Pedig azt hittem van ízlése! – Ez a megjegyzés Anget is megmosolyogtatta majd megölelte Kait. Ő nem tudta mit tegyen ám mikor érezte hogy a lány sír rájött hogy a megjegyzése nem csak vicces de bántó is volt megsimította Ange hátát aki szép lassan megnyugodott. Kai nem tudta meddig ülhettek így a padlón de mire gondolatai visszaszálltak a szobába Ange légzése lelassult  és egyenletessé vált. Elaludt. Kai óvatosan felemelte majd az ágyára helyezte a lány ő maga pedig a kanapéjára feküdt. „Mint mondtam, semmi hátsó szándék. Akkor meg pláne nem ha Ange alszik. Különben is Sehun hogy lehet ilyen béna? Komolyan képes volt egy ilyen lányt.. Nem! Sehun nem ilyen. Ismerem! Itt valami teljesen más van…Talán..”

*

Egy füves rét. Déli nap. A szélben lebegő hófehér ruha bársonyosan simult a kecses őzike lábakra. A gesztenye szín hosszú loknikat is vitte a szél Istennői hatást nyújtva. Ange  lassan lépkedett a felé is lassan lépkedő magas öltönyös szőke férfihoz. Ange megállt majd kinyújtotta kezét jelezvén hogy várja a férfit. A másik fél nem habozott megindult Ange felé kinek irreálisan gyorsan és hangosan vert a szíve amíg a férfi közeledett. Amikor már csak öt méter választotta el őket egymástól Ange felismerte a férfit. Sehun volt az. A maga féloldalas szív döglesztő mosolyával. Ange leengedte a karját és szembefordult Sehunnal. Tátogott valamit de hang nem jött ki a torkán. Sehun is neki állt beszélni de neki sikerült hang hatássá varázsolnia szavait.

- Gyere! Bízz bennem! Én szeretlek! Én megvédelek! – csábította Anget. Ám ő hátat fordított neki ahol Tao állt és egy számára ismeretlen jóképű fiú. Vissza fordult és Sehun már ott állt mögötte. Ám nem ez volt a rémisztő. Inkább hogy a hát mögött egy hatalmas sas közeledett feléjük. Ange szeme kikerekedett amint a sas hátán meglátta a vörös ruhás nőt aki nem más volt mint CL. A sas lábait és hosszú karmait előre helyezte hogy elragadja Sehunt. Angen kívül láthatóan senki nem vette észre a hatalmas madár érkezését és még ő is lefagyott így nem tudott mit tenni. A sas már alig egy méterre volt tőlük majd elérte Sehun hátát ám a fiú ahelyett hogy a magasba repült volna köddé vált és fekete öltönyének szemcséi a sas lendületével mint csatlós úgy követte CL karcsú derekának formáját. A sas Ange mellkasát találta el és rántotta őt a levegőbe. a ruhája szétszakadt azokon a területeken ahol a sas karmai a bőréhez értek. De neki nem esett baja. A sas dobott egyet rajta majd CL a hajánál fogva lógatta őt a sas mellett. Nem fájt neki de érezte az esés annál jobban fájna így átfogta lábával a sas szárnyát és úgy emelkedett és süllyedt vele együtt. CL dühösen nézte majd jelezte madarának rázza le szárnyáról a lányt. Mikor Sikerült neki Ange hátával a föld felé zuhant eszméletlen sebességgel. Még látta ahogy CL lenéz rá és a sas hátán már Sehun is helyet foglalt. Majd már csak pár méter volt a földig és…

Ange leizzadva ült fel az ágyban és megpróbálta lenyugtatni magát. Körülnézett és látta hogy Kainál aludt el. Gyorsan kiosont a szobából és a saját szobája felé vette az irányt. az ajtó előtt azonban megbotlott valamiben és majdnem elesett. Elővette telefonját és levilágított a padló szőnyegre. Két keresztbe tett láb. Az ajtóra világított így megláthatta a gyér fénynél Sehun dühös arcát.

- Jó hogy azért vissza húzol a szobádba néha napján! – köpte flegmán. Angenél itt elszakadt a cérna.

- Kettőnk közül nem tudom ki feküdt le egy másik csajjal! És én nem becsméreltem se őt se téged. Nem kellek oké felfotam! De akkor te se szidjál hogy esetleg nem voltam a toppon és Kai aki egyébként sokkal megértőbb mint te, meghallgatott. Bocsánat hogy ideges voltam és elaludtam! Kai pedig szerencsétlen a kanapéján aludt és engem rakott az ágyára! Pedig ha olyan lenne mint te lazán be is fekhetett volna mellém! Te bárkivel megtennéd nem? – kiabálta le Ange a fiút.

- Ez nem igaz! Én… - Sehun folytatta volna de Ange átvette tőle a szót.

- Tudod mi nem igaz? Az hogy hogy lehetsz ilyen bunkó! Nem kellek neked pedig én kezdtelek megszeretni és valami megmagyarázhatatlan érzés fog el ha… - Ange se tudta befejezni amit elkezdett. Sehun szorító erős ölelése szakította félbe. Erre még dühösebb lett de nem tudta lehámozni magáról Sehun karjait. Könnybe lábadt szemekkel csapkodta és kérlelt e hogy engedje el de hiába. Amikor Ange feladta hogy kiszabaduljon csak félhangosan hüppögött és rázkódott. Sehun hüvelyk ujjával simogatni kezdte a hátát majd odahajolt a füléhez.

- Szeretlek! – súgta Ange fülébe érzéseit. Ange abbahagyta a sírást helyette felöltötte végtelen sötét tekintetét. Ám ezt Sehun nem láthatta így bizakodón tovább ölelte.

- Ha szeretnél… Nem feküdtél volna le azzal a… - Mondta hideg hangon. Majd a szorítás áttért a csuklójára.

- Hallgass már meg! Nem feküdtünk le! Még időben észbe kaptam! Nem tudom mivel tömte tele a fejed de nem történt semmi! ÉS ez pontosan neked köszönhető! Mert szeretlek! Ange..mondj már valamit! Ange! – a lány könnyes szemmel meredt maga elé majd térdre rogyott. Sehun leguggolt elé és megszorította a vállát. Ange egy hirtelen mozdulattal magához vonta a fiút amitől az térdre esett. Ketten térdelve ölelték egymást. Sehun mosolygott Ange pedig felszabadultsága jeléül hangosan zokogott a fiú vállába.

Egymásra találtak! Csak hogy CL is rá akar találni!

5. fejezet Sebhej

- Hogy lehet az hogy több mint három napja itt van magukkal és még egyszer sem jött el a megbeszélésre?! – ordítozott a vállalat vezetője aki egyben a fiúk menedzsere is. – Holnap jöjjön ide az a kis lúvnya vagy kirúgom. – füstölgött tovább Mr. Wu.

Sehun dühében majdnem az asztalra csapott amiért így becsmérli azt a gyönyörű teremtést a főnöke. Nem érdekelte a szerződés, a csapat.. semmi. Csak meg akarta óvni a lányt. Abszolút nem ő tehet róla. Ange egyáltalán nem volt hozzá szokva a napi 5 órás gyilkos edzésekhez, próbákhoz. Egy-egy nap végére olyan izomláza volt, hogy gyakran aludt együtt Byulval mert nem bírt elmenni a leghátsó szobába.

Mégis szívét lelkét beletette mind addig, míg rájöttek ez így nem mehet. Ange olyannyira kimerült, hogy berekedt és hangja inkább hasonlított egy furcsán csengő rézharangra, mint az édes kis csilingelő csengőcskére. Orvoshoz is vitték, aki minimum két óra pihenést szabott ki neki edzés és próba között. A lány így mindig betudta dobni magát de így is teljesen lefáradt estére.

- Nagyon kérem ne becsmérelje Anget! Vele csak jól járhat a csapat! – Kelt Ange védelmére Luhan halkan de annál határozottabban. Wu gonosz mosollyal az arcán két tenyérrel rátámaszkodott az asztalra.

- Tényleg fiacskám? És elmondanád hogy miéért gondolod vagy gondoljátok így? – kérdezte alig halhatóan a korosodó férfi. Luhan nem tudott megszólalni. Helyette Lay vette át a szót.

- Azért Uram mert gyönyörű hangja van és tökéletesen tud mind a két nyelven így nem kell külön kínai vokált keresnünk. – mosolyodott el Lay és vele együtt mindenki bólintott egyetértésüket tudatva.

- Bizonyára nem tudják.. De bátorkodtam magukkal együtt meghallgatást szervezni és két lány fel is vettem idéglenes munkát ajánlva. – Wu gonosz mosolya még mindig ott virított kerek fején ahogy a magas irodaház ablakához lépett.

- Hogy érti ezt..? – Kérdezte sértetten de tisztelettudóan Kris.

- Úgy hogy ha Ange valamilyen téren kudarcot vall lecseréli őt a két másik lányra. – adta meg a választ Chanyeol. Mr. Wu elismerően nézett rá.

- Vág az eszed fiacskám! Igen valóban ez a tervem. És csak idő kérdése hogy.. – kezdte vissza fordulva Wu de az ajtó halk puffanása félbe szakította mondanivalójában.

Byul lépett be a tágas irodai szobába. Nyomában a jó egy fejjel nagyobb barna lány  fájdalmas lépésekkel közeledett az irodába. A helyiségben megfagyott a levegő. Az első találkozás. Mr. Wu lélegzete elakadt amikor Ange a szoba közepére baktatva fájdalommal küszködve, de ennek ellenére mélyen meghajolt előtte úgy ahogy náluk szokás és illendő.

-Sajnálom hogy nem tudtam időben eljönni Uram! Orvosi vizsgálatra kellett mennünk. Jobban mondva nekem. Én hívtam el magammal Byult. – mosolyogott tündérien Ange és elbotorkált a fiúkig. – Miről maradtunk le? – Kérdezte leplezetlen kíváncsisággal a lány.

- Ohh.. Éppen azt ecsetelgette Mr. Wu hogy hogyan fogja ki… - Kezdte volna Tao de az öreg Wu beleszólt.

- Hogy hogyan fogom kitalálni hogy vajon miért nem elégednek meg valakik azzal hogy téged választottak a fiúk. – erős műmosolya és meglepettsége furcsa grimasznak sikerült, ahogy ötvözte azokat.

- Elég ironikus… - mondta halkan Chanyeol fél kezével átölelve Byult. – Bocsásson meg Mr. Wu hogy nem maradhatunk tovább de tudja hogy milyen kemény a napunk hiszen maga állította így össze szóval most ha megengedi, távoznánk. – folytatta Chanyeol nem kis éllel a hangjában. Mióta elkezdett a férfi becsmérlőmegjegyzéseket tenni Byulra még csak a kellő tiszteletet sem érezte helyén valónak a férfivel. A helyiségre feszült csönd szállt majd Wu megint elővette műmosolyát és kissé erőszakosan tuszkolta ki a 14 személyt az ajtón.

Mikor bezárta mögöttük az ajtót letaglózva rogyott le a gurulós irodai székébe. Tágra nyílt szemmel könyökölt rá az asztalra és lenyomta a központi telefon kapcsológombját.

-Ji Na kérem.. Rendelje be a fiam. Szükségem van rá! Ne. Ne kérdezzen semmit, csak tegye amit mondtam. – Kis szünet után a titkárnő közölte mikor elérhető a pénz fejének fia. – Ohh nem baj. Megvárom! Köszönöm Ji Na!

Wu hátra dőlt a székében és homlokát kezdte dörzsölni. Hogy lehet egy lány ennyire tiszta? Egy ilyen világban? Maga az ártatlanság volt még ha öltözéke nem épp alkalomhoz illő volt. Ruhája gyönyörű volt a maga rózsaszínes árnyalatában amint Ange sötét haja körül vette azt. De cipője nem épp a bájról árulkodott egy krémszínű Converse cipőt viselt. Az öreg menedzsernek fogalma sem volt miért rontotta el az egész összhangot. Aztán beugrott. Az izomláz. „Nekem se lenne ínyemre hogy izomlázas lábbal magas sarkúban topogjak! Át kell rendeznem az edzéseket. Ez a lány egy kincs! Nem engedhetem csak úgy elveszni! Ha csak…”

*

-Szerintetek miért hazudott? – kérdezte Kris belekortyolva jéghideg italába. A folyamat közben felszisszent amint az ínyét érte az ital.

- Kris te tényleg ilyen vak vagy? – kérdezte flegmán Chanyeol. – Mindenkivel ezt csinálja. Akiben látja a pénzt azzal mézes-mázos hangon benyalizza magát amúgy meg lazán kidobatná.

- Yeol! Nem beszélhetsz így róla. A főnököd. – mondta halkan Byul.

- Ohh Kicsi Byul.. Én már réges-rég nem tekintek rá főnököm ként. Amióta téged.. – a lány nem hagyta hogy befejezze. Szájával hallgattatta el a fiút. Oly annyira belefeledkeztek egymásba hogy Luhan már apró lökések árán irányította őket Byul szobájába.

Mikor bezárult mögöttük az ajtó Sehun is felpattant és a szobája felé baktatott. A többiek sóhajtottak és mindenki be ment a nappaliba.

Ange ült az asztalnál és mire feleszmélt már Sehun ajtaja előtt áll felemelt kézzel. Gyorsan leengedte majd lehunyta szemét. Benyitott. Sehun a szekrénye előtt állt két kezével nekitámaszkodva. Nem vette észre Ange jelenlétét így a lány szó nélkül leült az ágy közepére törökülésben. Sehun teste többször is megremegett. Ange már azon volt hogy mögé lép és megvigasztalja. Már ott is állt mögötte amikor a fiú izmai megfeszültek és izomból belebokszolt a szekrénybe. Ám a mozdulat hátulütője az volt hogy ahogy Sehun keze hátra csapódott fejbe vágta Anget. Sehun csak azt vette észre hogy kezéből csöpög a vér. Öklén felszakadt a bőr és egyenesen a hófehér pamutszőnyegre cseppent. Akkor nézett le és vette észre az eszméletlen lányt. Kikerekedett szemmel, véres kézzel emelte fel a lány fejét.

Ange haja homloka és orca csupa vér lett. Valamelyik vérpaca a saját valamelyik az őt tartó fiú véréből származott. Együtt véreztek! Elég morbid volt. Az ajtó kicsapódása volt a következő kép amit Sehun észlelt majd Chanyeol Tao és Kris Őt rángatták el a lánytól. Míg a többiek Felrakták az ájult testet az ágyra.

Sehun nem ellenkezett. Csak bámult maga elé mint egy élettelen bábu. Látta ahogy a fiúk kiabálnak vele és az arcába másznak de ha akart volna se tudott volna megszólalni. Bántotta a legfontosabb lányt az életében. „Ohh Édes Ange! Soha többé nem beszélhetünk. Nem láthatlak. Mert a harag és a viszonzatlan szerelem felemészt engem. Ha a közelemben vagy neked is bajod esik! Egyáltalán miért jöttél ide be? Akkor nem lett volna ez! Miért engem kínzol szépségeddel és azzal hogy nem viszonzod amit érzék? Miért?”

Efféle gondolattokkal hagyta el a Hotel lakosztályt. A folyosón mindenki úgy nézett rá mint egy sorozatgyilkosra. Nem csoda. Mind két keze véres volt a ruhája szétszakadt a lapockájánál a mozdulatsor közben. És úgy ment végig a folyosón mint aki meghalt.

A recepciós lány kiejtette a telefont a kezéből és odarohant hozzá. Meg se várta hogy bármit is reagáljon a férfi tovább irányította az orvoshoz. Ott nyugtázátk vele hogy semmi baja csak egy kicsit felszakadt a bőre de ahogy meglátta ahogy a hotel orvosi szobájába betolják Anget megfagyott benne a vér. A lány homlokából ömlött a vér. Haja is ragacsos volt a vörös folyadéktól.

Sehun odahúzott egy széket az ágy lábához és nem mozdult többet mellőle. Két napig bent tartották Anget altatás alatt amíg rendbe jött. Sehun számára érthetetlen módon viselkedett a lány amikor felébredt. De az orvosok ’megnyugtatták’ hogy ez természetes reakció. A lány ugyanis amint tiszta képet látott és észlelte Sehunt az ágy másik végébe kuckózott és fejére húzta a takarót. Csak néha annyira bújt ki a takaró védelme alól hogy megnézze ott van-e még a fiú. A fiúk és az orvosok közösen lebeszélték Sehunt hogy hagyja ott a lányt.  Így esett hogy Exonak egy hét szabadsága lett Mr. Wu jóvoltából. Mondván ’Épüljön fel a kis gyöngy!’ A fiúk napokat töltöttek focizással vagy meglátogatták Anget aki mindig nagyon örült a látogatásoknak de valahogy mindig feszengett és nem nyílt meg annyira. Mindent kipróbáltak mígnem Sehun a napokban először lement a lányhoz és Angenek olyan heves reakciója volt hogy Sehun rendesen meglepődött. A lány ugyanis a nyakába ugrott és mindenről elkezdett mesélni. Az orvosok is megdöbbentek de jó pontnak vették hogy ’vissza állt a lány eredeti állapota’!

Mire Anget kiengedték az orvosi szobából Sehun lelki világa is egyre jobban gyógyulgatott. Bár nehéz volt elfogadnia hogy Ange nem szerelmet érez iránta hanem mintha egy mindennél erősebb testvéri szál kötné őket össze. De a fiú nem adta fel. Névtelen virágokat ajándékozott a lánynak míg nem az egy napon átjött hozzá és megmutatta hogy kapott valamit. Sehun éktelen haragra gerjedt amikor meglátta a Cn Bluetól azon belül Lee Jong Hyuntól kapott egy kis csomagot. Hát még mikor Ange kibontotta azt. Egy arany láncocska volt benne. A láncon medálként egy kis kulcs lógott amit Sehun már végképp nem tudott eltűrni. Megkérte Anget hogy hagyja el a szobát majd elkövette az amit az utóbbi időben soha. Felhívta Minzyt. Az egyik koreai lánybanda tagjával jó barátok voltak de most Ange miatt ritkán beszéltek. Vagyis most egy hónap után most beszéltek először.

-Szia Minzy! Mi van veled? Rég dumáltunk! Nem tudnál átjönni?- kezdeményezte a beszélgetést Sehun.

- Szia Hunnie! Minő igaz! De sajnos én most nem tudok menni! Darat kell elkísérnem valahová. De Bomot és Cl-t elküldhetem. Attól függ miért kellenék. – hangzott a vidám női hang a túloldalról.

- Női segítség kéne…! – vallotta be Sehun.

- Ohh Rájuk számíthatsz! 10 perc és ott vannak nálatok! Okés? –csilingelte Minzy.

- Rendben! Vigyázz magadra! – Sehun nemvárta meg a választ. Letette. És valóban.. Nem telt el 10 perc de kopogtattak majd lány sikítások voltak hallhatóak amikor Byul és Bom összetalálkoztak. Byul náluk is dolgozott és szinte testvérüknek tartották egymást a lányokkal.

- Na! ki is szorul a segítségemre? – Nézett körbe CL és meglátta az ajtónak támaszkodó Sehunt. A lány el is mosolyodott. – Bom.. Én előre megyek! – Bom csak bólogatott de amúgy totál belemélyült Byul mondókájába.

CL Kecses gazella lépésekkel közeledett Sehun felé és amikor elé ért megsimította az alkarját és belibbent mellette a szobába. Sehun az felemelte a fejét és hálát adott az istennek hogy Ange önkontrolra tanította. CL ugyanis nem volt túl takarva. Formás lábai egész a fenekéig szabadok voltak és szív alakú dekoltázsa is szép látvány volt a férfiak számára.

-Nos Hunnei.. Halljam, mi nem megy? – kérdezte kacér mosollyal  miközben lenyomta a fiút a székébe és kulcsra zárta az ajtót. A kis kulcsot pedig könnyedén mellei közé dugta és lehajolt Sehun füléhez. – Hmm? Talán ez? – szavaival párhuzamosan feltette lábát a fiú szétnyitott lábai közé. Megfogta a kezét és a combjára helyezte. – Vagy ez? – tovább folytatta a fiú kínzását aki már nagyon nem tudott magával mit kezdeni. Hisz ő is férfiból volt. CL Az ölébe ült és először gyengéden megcsókolta Sehunt. Aztán erőteljesen megharapta a srác alsó ajkát aki erre felnyögött és lelökte magáról a lányt.

-Bocs CL! Nem ilyen jellegű segítségre lenne szükségem! Próbálkozz mással! Mondjuk ott van Tao..Vagy Kris..vagy akit csak akarsz de engem sajnos nem kaphatsz meg! – mondta bűnbánóan Sehun.

-Ó dehogyis nem Hunnei! Nagyon is megkaphatlak! – CL szája ismét kacér mosolyra húzódott és kicipzárazta szoros felsőjét. Pánt nélküli melltartóban és egy ultrarövid nadrágban állt Sehun előtt majd a nadrágtól is megvált és úgy tolta a fiút az ágyhoz. Sehun végig feküdt az ágyon és hagyta hogy CL apró csókokkal kényeztesse izmos felsőtestét, nyakát majd ajkait.

Lassan minden ruhadarab lekerült róluk és átadták magukat egymásnak. Sehun nem tudta kontrolálni magát. Nem tudott elmenekülni. Semmit nem tehetett. Megtörtént! És még ő hibáztatta Anget egy nyaklánc miatt. Egy szar alak vagyok! Épp itt csókolók egy lányt akit egyáltalán nem szeretek akit meg igen azzal meg olyan mintha testvérek lennénk veszekszünk apróságokon és mindent megbeszélünk! De én többre vágyom! Hogy karjaimba zárhassam, hogy csókoljam, hogy Ő legyen most CL helyében!

Ange kisírt szemmel lépett ki a szobájából. Megtörölte szemét és elindult. Ahogy Sehun ajtajához ért elgondolkodott. Vajon haragszik rám? Megpróbált benyitni de az ajtó zárva volt. Késztetést érzett hogy mégis beszéljen Sehunnal így Byulhoz sietett. A lány egy másik vörösesszőke lánnyal beszélgetett aki mint kiderült Bom volt.

-Örvendek Bom! Viszont.. Byul! Hol vannak a pótkulcsok?

4. fejezet: Sárkány

Ange elmondhatatlanul megkönnyebbült amikor össze futott Kyuval. A lány mindent elfelejtettet vele és csak nevettek és beszélgettek. Semmi dráma! Kyu rendelt magának egy sushi tekercset Ange viszont maradt a gőzgombócoknál. Kyu váll vonva húzta magához a saját tálját.

- Amúgy.. Mire vagy ilyen feldúlt? – kérdezte a lány két falat között.

Ange értetlen tekintetét látva elnevette magát. – Ugyan kislány! Leír rólad hogy van valami. Na ki vele!

Ange megrázta a fejét és ezzel le is zárta a beszélgetést. Úgy két percre. Kyu benyomta mind a három tekercset és elkezdett kérdezősködni.

- Fiú? Jól néz ki? Hogy hívják? Hány éves?..- Kyu elképesztő lelkesedéssel kérdezgetett mindaddig míg Ange lenyelte a falatot és feltartotta az ujját.

- Ha ennyire tudni akarod Sehun miatt vagyok kiakadva! – forgatta meg szemeit Ange.

- Mármint….Az a Sehun?! – kérdezte tátott szájjal a lány. Ange meg rábólintott. – Azta! Te aztán nem húzod az időt.

Ange felháborodva nézett Kyura aki védelmezően felrakta a kezét.

- Nem történt semmi! És éppen ez az! Este…nem tudom mi volt de mellette ébredtem ahogy a csupasz felsőtestét ölelem. Gondolhatod! Ráadásul olyan furcsán viselkedett. Aztán Tao is, és egy magas fekete hajú srác is.

- Vá-vá-vááárj! Milyen magas fekete hajú srácról beszélsz? – Kyu össze húzta a szemét.

- Hát…Ott lakik a fiúkkal szemben és kb 180 cm magas barna haj, barna szem, azt hitte aláírást kérek tőle, és láthatóan nem szívleli ez Exo-t. Ennél többet nem tudok róla. – Ange váll vonva evett tovább és észre sem vette Kyu kerekedő szemeit.

- Ange.. Te a CN Blue vezető gitárosával voltál! És alig hogy itt vagy már szerepeltél is! – hitetlenkedett Kyu. Ange behúzta a nyakát és félve nézett föl a vele szemben ülő szemeibe.

- Tudnom kéne ki ő? És mi az hogy szerepeltem?

- Gyere! Út közben mindent elmondok, amit tudok!

*

- Öregem te nagyon el vagy kenődve! – bökte oldalba Kai a zombinak is bemondható Sehunt. Ő csak vissza lökte barátját és magához vette a müzlis dobozt.

- Nem mondod? Ne már! De hát itt sincs! – jött ki Byul telefonját a füléhez szorítva. – Várj csak kihangosítalak! Na.. Itt vannak a srácok is! Mond el mi van! – Byul hanyag mozdulattal az asztalra csúsztatta a telefont.

- Hát.. Kyuval feljöttünk a hotelba ahol megszálltam és a recepción azt mondták hogy egy férfi elvitette a ti címetekre a cuccaimat és hagyott nekem egy levelet! – Ange felháborodott hangja csengett a telefonban.

- Mi áll a levélben? – kérdezte Kai.

- ’Üdvözlöm Miss. Horan! Sajnálom hogy így kilakoltattuk de muszáj minél közelebb lennie az ügyfeleimhez ezért minden holmiját át küldtük a fiúk hotelszobájába. Remélem nem okoztam kellemetlenséget Üdv: Mr. Wu!’ – Amikor Ange befejezte a levél felolvasását hitetlenkedő prüszkölések ütötték meg a fülét.

- Mr. Wu.. Szeret ilyeneket csinálni de ez való igaz hogy így a legjobb. Viszont itt nincs a cuccod! – Chanyeol végszavára kopogtattak.

- Megyek, Kinyitom! – pattant fel villám gyorsan Sehun.

- Sehun. Mi van vele Byul? – Byul megrázta a fejét majd észbe kapott hogy ezt Ange nem láthatja így elmondta a helyzetet.

- Sehun, nagyon nincs rendben. Az imént megsózta a teát! – Ange akaratlanul is felnevetett. – MI olyan vicces ezen?

- Semmi, Semmi! Csak mielőtt ide jöttem én is hasonlóan jártam a levessel. – nevetett tovább Ange és szerencséjére nem látta Sehun arcát amint visszatért a konyhába. Byul viszont látta. Megragadta a telefont és a füléhez tapasztotta.

- Kérlek beszéljetek! Nem tudom min vesztetek össze de muszáj megbeszélnetek mert szükségünk van Sehunra! – Mondta Byul alig halhatóan, de úgy tűnt így sem volt elég óvatos.

- Dehogy van rá szükségünk! Alig van pár sora egy-egy dalban! – nevetett Tao.

- Tao fejezd be! – csitította Byul de már késő volt.

- Tessék? –Sehun egy pillanat alatt mellette termett. És vele együtt mindenki más is.

- Oh Semmi Drága Hunnei! – Tao szája gonosz mosolyra húzódott. – Csak annyi hogy nem lenne eget rengető hiány, ha elmennél! – még jobban nevetett.

- Ne. Hívj. Hunnie-nak! – Sehun már Tao torkának ugrott volna de Kai és Chanyeol közéjük lépett.

- Nincs erre szükség fiúk! Minden egyes tag kulcsfontosságú! – nyugtatta a fiúkat Chanyeol.

- Persze. Sehun annyit énekel, mint.. – Tao már kezdte volna elölről a vitát de Byul közbe szólt.

- Sehun.. Ange beszélni szeretne veled! – nyújtotta a lány a telefont. Ám Sehun lehunyta a szemét és megrázta a fejét.

- Mond meg neki hogy ha annyira akar velem beszélni akkor a Sárkányban megtalál! – mondta a válla fölött Sehun.

- Biztos jó ötlet oda hívni Anget? Ráadásul neked sem kéne hisz.. – kezdte az aggodalmaskodást Byul.

- Jesszusom! Csak egy kólára ülnék be! Nem leinni akarom magam, hanem minél kevesebbet látni őt! – fejével Tao felé bökött, akinek még mindig ott volt a gonosz vigyor az arcán.

Byul rábólintott és megmondta az információkat Angenek és letette. Ez idő alatt Sehun már régen kilépett a csicsás díszítésű folyosóra.

*

- Te tudod hol van a Sárkány? – nézett kérdőn Ange a mellette sétáló Kyu felé.

- Persze! Oda megyünk? – csillant fel a szeme Kyunak.

- Igen. Ott van Sehun! Elméletileg. – sóhajtott Ange.

- És gyakorlatilag? – Húzta tovább az agyát.

- Ne kínozz már! Inkább csak menjünk. – kérlelte Kyut ő pedig bólintott majd leintett egy taxit és beültek.

Mire oda értek a vörös épülethez szürkület lett. Ange csodálkozott hogy ma sehova sem kellett menniük.

Kyu és Ange egyszerre léptek be a Sárkányba és rögtön megakadt a tekintetük az egyedül üldögélő maszkos fiún.

Kyu bólintott majd elköszönt Angetől és távozott. Ange határozatlan léptekkel megindult Sehun felé. A fiú nem vette észre, az itallapot vizslatta. Ange egy sóhaj kíséretével lehuppant a másik szabadon hagyott székre ezzel enyhe szívrohamot okozva Sehunnak.

- Szólhattál volna! – korholta le olyan lenéző hangsúllyal a lányt hogy ő majdnem lefordult a székéről. Nem is önszántából jött ide hanem ő mondta hogy beszéljenek itt és akkor itt szidja! Ez mér több volt a soknál. Ange egyébként sem a türelméről és a toleranciájáról volt híres. Könnyen meglehetett sérteni csak ahelyett hogy kimutatná a fájdalmait csak lenyeli az összes szidalmat amit kap az élettől. Ezzel csak annyi a baj hogy így az élet úgy gondolja ez neki nem fáj így nyugodtan csinálhatja ezt vele. De ez ne igaz. Ange belül nagyon is szenvedett. Kérdések tömkelege fogalmazódott meg benne. Hogy kerül ő ide? Mi ragadja meg ebben a srácban akinek ilyen hangulatingadozásai vannak? Ugyanis Sehun amint kimondta azt a bántó mondatát elmosolyodott és rendelt még egy italt és átkarolta Ange vállát. Ám amikor kihozták az italt kis híján lelökte a székről a lányt. Egy dolog nem tűnt el soha a szeméből: A mérhetetlen csalódottság.

- Ne haragudj! Nem akartam. – hajtotta le a fejét. Ange megragadta az állát és maga felé fordította.

- Elég volt! Most kibököd mi a bajod vagy elmegyek! – közölte.

Sehun elfordította a fejét és lehajtotta. lehunyta a szemét majd szép lassan a keze is ökölbe szorult.

Ange fej rázva meghúzta a kólás üveget majd felállt. Már indult is volna de Sehun jéghideg keze a csuklójára fonódott.

- Sétáljunk. – jelentette ki majd letette az elfogyasztott italok pénz összegét az asztalra és kirohant az ajtón. Ott mély lélegzetet vett és várta hogy Ange is mellé érjen. A testének már nem parancsolt ujjai és keze összefonódott a mellette álló lányéval és így sétáltak az utcán. Ange nem vesződött azzal hogy faggassa Sehunt. Ha akarja elmondja alapon hallgatott.

- Miért csináltad ezt az este ha semmit nem jelentett? – fordult hirtelen Ange felé.

- Sehun! Nem történt semmi. – nézett föl finoman ívelt őzike szemeivel a közel húsz centivel feljebb elhelyezkedő sötét tekintetre.

A tekintet tulajdonosa felegyenesedett és kérdőn nézet maga elé. Egy másodperc leforgása alatt lement benne minden.

- Te…Nem emlékszel semmire? – hitetlenkedett. Ange megrázta a fejét.

- Miért? Mi történt? – Sehun nagyot nyelt. Nem akarta kimondani. Fájt az igazság. És lányok előtt ritkán ilyen érzelgős de..Ange nem akármilyen lány!

- Le akartál velem feküdni.. – mondta alig halhatóan, ridegen, aztán a mondat közepénél megállt. Összeszorította szemeit majd még halkabban folytatta. – Aztán mégsem tettük meg..de, ahogy reggel kezeltél az.. – Sehun már nem tudta folytatni. Elhagyta az ereje. Ange átölelte és alig tudta megtartani a folyamatosan nehezedő fiút.

- Sajnálom! – Ange lehunyta a szemét és erőt vett magán. Hátra lökte Sehunt. – Nem tudom hogy bízhatok-e benned. De ha lassan haladunk biztosíthatlak a munkád gyümölcséről! – Egy utolsó mosolyt erőltetett az arcára és Ange ellibbent a sötét éjszakában, magára hagyva az érzelmi kavalkádban Sehunt.

Külső szemlélő azt mondhatta volna rá hogy egy drog hatása alatt álló álmos fiatal. Az ugyan igaz volt hogy szeme alatt lilás karikák húzódtak, de droghoz nem nyúlt. Nem a kábítószer hanem a varázslat miatt lett ilyen fátyolos tekintete. A varázslat melyet egy csodálatos kis boszorkány küldött rá. A boszorkány neve pedig: Angelina Horan.

3. fejezet - Érthetetlen Féltékenység

Angelina szíve kihagyott egy ütemet amikor Byul mondata eljutott a tudatáig. Hát sikerült!

Byul kiviharzott a teremből valószínűleg hogy a még várakozó lányokat elküldje. Szerencsétlenek! Egy napot várnak a sorukra hogy aztán elküldjék őket. Ez benne volt a pakliban.

A többiek társultak a színpadon ácsorgó Ange mellé hogy faggassák őt. Mindenféle kérdés elhangzott a lány adataival kapcsolatosan, de még a magánjellegű dolgokba is belementek. Ange-t ez a legkevésbé sem zavarta. Kicsit ugyan kényelmetlenül érezte magát, hogy öt perc elteltével már többet tudnak róla a Fiúk, mintha Ange ismereteit a 12 tagról összegeznénk. Mondjuk ezt nem volt nehéz felülmúlni. Annyit tudott, hogy Lay meg Luhan. Ennyi! De úgy tűnt a srácokat ez nem érdekli. Ange jóformán csak pár szavas válaszokat adott. Többre nem is lett volt ideje. Folyamatosan bombázták kérdésekkel, de ők még az 'És téged hogy hívnak?' Kérdésre sem válaszoltak.

Nagyon úgy tűnt Angelina nem fogja tudni kifaggatni őket így a koreai lányhoz fordult.

- Byul! Informálnál, kérlek? – mosolygott Ange tündérien. Ám a teremben megfagyott a levegő és mindenki csodálkozóan bámulta a lányt.

- Szóval…Öhm.. Ő itt Xiumin, Baekhyun, Lay, Chen, Kris, Chanyeol, Tao, Luhan, D.O, Kai, Suho, És végül..Sehun! – mutogatott végig a fiúkon, akik összeültek és hangosan nevettek valamin.

Angelina elővette táskájából a telefonját és elkiáltotta magát: CSÍZ!

A vakutól megvakult fiúk ordibálni kezdetek és elkezdték kergetni a fényképezős lányt.

- Gyere vissza te! Bele röhögtem! Törlöd ki de most azonnal! – nevetett Chen és elkapta a lány karját. – Megvan srácok gyertek!

Az oda tobzódott banda nevetve nézte a képet majd már Chen nyomott volna rá a törlés gombra de Byul dühös arca jelent meg közöttük.

- Ameddig ti jól elszórakoztok, lekéssük a stylist időpontjai közül az utolsót is! – A lány kikapta a telefont Chen kezéből és jogos tulajdonosa felé hajította.

- Hihetetlen hogy ilyen gyorsan be tud szervezni egy-egy programot! – súgta oda D.O Angenek.

Ange nem akart és nem is, mert tiltakozni amikor kezelésbe vették. Csak akkor háborodott fel, amikor a fodrász közölte hogy nem érti hogy lehet hogy a híres Emili Horan lányának ilyen töredezett legyen a hajvége. Angelina bízott az önuralmában annyira hogy ne rendezzen drámát.

Rúzsok, púderek, hajlakk, Szemhéjfestékek, minden amit szem-száj kíván. Ange lemerte volna fogadni hogy minimum harminc olyan kence van az asztalon amit csak a szeméhez használnának. Ám a végeredmény így is eszméletlen volt és mégis vissza fogott. Igazi sztáros hullámos loknikban hullott Ange csillámos haja a vállára hátul egy kis masnis csattal megbolondítva az összképet. Ruhája krémszín tüll berakásos hosszú-rövid szoknyában végződő darab volt.

Meseszerűen szép volt, és még viccesnek is hatott a fiúk mellett, akik még utcai ruhában feszítettek. Magas sarkújában kilépkedett a az ajtóhoz majd vissza. Szokta még a magas sarkút. A farmeros edzőcipős lányt elrejtették. Most egy igazi sztár lesz. Ami sajnos stílusváltással jár. Hiába tetszett neki ez a ruha tudta többé nem fogja látni. Ezt már megtanulta édesanyjától hogy egy ruha-egy rendezvény! Többször nem veheti fel különben teleírnák vele a címlapokat hogy rontja a banda színvonalát méghozzá azzal hogy állandóan ugyanazt a ruhát hordja!

Mély lélegzet be és ki. Ezzel próbálta magát nyugtatni. Lassan nagyon lassan lenyomta a kilincset és kecsesen kilépkedett az előtérbe.

Zavarában a padlót fixírozta és a haját a füle mögé tűrte. Byul segítőkészen odarohant hozzá és megakadályozta hogy több tincset tegyen tönkre zavarodottsága miatt. A lány bátorítóan rámosolygott Angelinára aki szintén elmosolyodott majd felnézett. Nem kellett volna. 12 srác egyaránt tátott szájjal bámulta. Noha csinos volt mindig törekedett arra hogy elvegyüljön a tömegben. Így aztán nem sokan bámulták ez idáig.

Chanyeol és Xiumin és Lay volt csak akik elismerően méregették Ange változását és nem kiéhezett kutya módjára. Ezt Byul is észrevette.

- Jajj srácok! Úgy bámuljátok őt mint egy éheztetett farkas a húst! Meg ne bolonduljatok itt nekem! – nevetett Byul. Végszóra Lay felpattant és elviharzott azt hajtogatva hogy köszi Byul. Ezzel mindenkit kizökkentett a bámulásból kivéve a Taonak megismert fiút.

Enyhén beharapott szájjal bámulta Angelina hosszú kecses lábait és formás testét majd a nőiességére tévedt a szeme. Mire felért a lány szeméhez addigra már ő fülig vörösödött. Nem volt hozzászokva ehhez. A szőkés srác akit Sehun-nak tituláltak most is eleget tett a magányos farkas jelzőnek. Fújtatva elvonult a sarokba és az a pillanatnyi jókedv örökre elszállt a szeméből. Fejébe húzta sapkáját és keresztbe fonta a karját maga előtt.

Ange nézte egy darabig a szuszogó fiút majd mély lélegzetet vett és…megérezte. Azt a bódítóan fűszeres mégis kellemes illatot ami körül vette. Lassan lehunyta szemeit majd mikor egyenesbe ért a feje újra kinyitotta és a látvány még jobban levette a lábáról.

Póló alatt is tisztán látszó tökéletesen kidolgozott felső test és váll, egy kaján vigyor volt szemmagasságban vele.

Feljebb emelte tekintetét és meglátta Taot aki az előbb méregette. A fiú keze sokat mondóan Ange fenekére csusszant. Angelina leblokkolt. Élvezte a srác érintését mégsem volt erre kész. Nem is ismered! Hangzott egy hang a fejében.

- Tao.. Ne haragudj de…. nekem nem megy. Még nem is ismerlek! – Ange hálát adott az Istennek amiért a fiú hátrébb lépett és felkacagott.

- Ugyan Kislány! Ha meggondolnád magad, megtalálsz! – szavait egy ellenállhatatlan kacsintással kísérte majd kiment az előcsarnokból.

Angenek ekkor tűnt fel hogy rajtuk és Sehunon kívül senki nem tartózkodott a helyiségben. Sóhajtva lépdelt tehát az említett személy felé és letelepedett mellé.

- Hogy-hogy egyedül vagy? – kérdezte kedvesen a fiút.

- Hogy-hogy nem Taoval vagy? – Sehun valósággal köpte a szavakat.

Ange nem tudta mire vélni. Hát hallotta volna?! Nem az nem lehet több mint 6 méterre ha beszéltek tőle és nem mellesleg suttogva.

Sehun prüszkölt egyet és a fal felé fordult. Ange ösztönösen megérintette a karját.

- Velem bármikor beszélhetsz róla! Nem adom tovább senkinek! Becsületszavamra! – mosolygott rá tündérien de ez is csak egy fájdalmas grimasz erejéig foglalkoztatta Sehunt. Kitépte karját a lány keze alól és elindult.

Már majdnem az ajtónál járt amikor csak úgy félvállról vissza szólt.

- Egyébként.. nem érdekel az se ha a címlapon látom a bajaimat de hogy egy ribancnak nem mondom el önszántamból az is biztos! – a fiú fújt még egyet és feltépte az ajtót.

Ange letaglózva tátott szájjal bámulta az ajtót amin az előbb távozott a fiú. Miért ilyen velem? Tényleg ezt gondolja rólam? De hát mivel érdemeltem ezt ki? Angelina előkapta tükrét. Nem a sminkje nem volt túl erős. A ruhájára pillantott. Az elöl épp hogy nem térdig érő szoknya egyáltalán nem mutatott semmit hátul meg még hosszabb olt az anyag. Kivágása jóformán nem is volt. Csupán a kulcscsontja látszott ki a csipke alól. Nem értette. Vissza gondolt hogy miket tehetett amivel ennek állíthatják be. De semmi! Ange addig ostorozta magát míg nem könnyekben tört ki. Be szerette volna venni a stressz oldó gyógyszert amit anyja rakott be neki a táskájába de arra nem emlékezett ez a tabletta hogyan is nézett ki. A könnyeitől alig látott úgy kotorászott a táskájában. Végül egy sárga tablettát talált így azt felhajtotta. Várt egy két percet de még mindig ideges volt. Bevett hát még egyet, majd még egyet. Ange elkezdett szédülni és a leejtette táskáját és az a tartalmával együtt beborította a padlót.

Ange a padlóra esett. Tompa fájdalom hasított a fejébe és elsötétült előtte a világ.

*

Elképesztő! Nem elég hogy idegesít a kérdéseivel meg mindennel még nekem is kell megkeresni?! Dühöngött Sehun és a stúdióhoz lépdelt az éjszakában.

Bent minden sötét volt és Sehun nem is találta volna meg a központi kapcsolót így telefonja gyér fényénél lépett be a stúdióba.

Körbe világította a székek háttámláját hátha valahol ott ül a lány. Hát nem ült ott! A fiú a lába elé világított és észrevette a kis dobozt. Xanax…Nagyszerű! Ez benyugtatózta magát és még csak nem is tudom hogy hol…! – ezekkel a gondolatokkal emelte fel a telefonját és meglátta a barna hajzuhatagot.

Oda rohant hozzá és felkapta Anget. A lány feje visszacsuklott. Lazán lehetett volna azt hinni róla, hogy halott ha mellkasa nem emelkedik és süllyed pár centit.

Sehun sóhajtva lerakta a székekre majd összeszedte a lány dolgait. Mikor megpillantotta a kis virág kitűzőt. Minek van egy húsz éves lánynál kitűző? Mosolyogva zsebre rakta és vállára vette a táskát majd karjaiba a tulajdonosát.

Kicsit ügyetlenkedett mire gyalog átverekedett a stúdió hotelébe fel a lifttel majd be a lakosztályba. Szerencsére ott már fel is tépték belülről az ajtót. Byul ideges arca kisimult. És elégedett sóhaj hagyta el ajkát.

- Hála Istennek nincs baja! – mosolygott Byul. Az előszobában rajtuk kívül még Tao tartózkodott. –Tao! Vedd át Anget Sehuntól..Biztos elfáradt.

Sehun ösztönösen szorított a lányt tartó kezein amikor Tao kinyújtott karokkal megindult felé.

- Én szeretném bevinni a…Tényleg hol is alszik? – Sehun látta hogy feltette a kulcskérdést. Sóhajtott. – Rendben..Az én részlegemben van egy kanapé. – Indult volna már meg a lánnyal de a vállán húzást érzett.

- Csak nem akarod egy kanapéra ledobni őt? Nekem fél francia ágyam van! Add ide! – Tao kacéran elmosolyodott ami arra engedett következtetni hogy nem nagyon zavarja a lány állapota.

- Nem képzeld! Ő az én ágyamban fog aludni! Én meg a kanapén! – Sehun szeméből villámok szóródtak.

- Ohh milyen lovagias! – utánozta Tao Ange hangját majd kacagva elindult a saját szobája felé.

Sehun dühösen rúgta be az ajtót. Első útja az ágyához vezetett. Nem tudta máshogy megoldani. Egy kézbe fogta az alvó lányt, de így tenyere formás fenekére siklott. Felnyögött és reménykedett hogy nem kell már sokáig tartania mert akkor az biztos hogy elveszíti a fejét. Felhúzta a takarót és az ágyra helyezte a lányt. Ám ahogy emelkedett volna fel Ange keze a tarkójára kulcsolódott.

- Ne menj el! – suttogta alig hallhatóan a fiú fülébe, aki mind két kezével azon volt nehogy összenyomja a lányt.

Sehun lehámozta magáról a lány kezeit majd felemelkedett. Ange össze húzott szemöldökkel kucorgott az egyszemélyes ágy szélén.

Sehun betakarta majd a szekrényéhez lépett. Kinyitotta azt majd eldobta pulóverét majd a pólóját is és kotorászni kezdett a szekrényben. Hallotta a szatén takaró finom esését és oda kapta a fejét. A lány nem volt ott. Vissza fordította a fejét mire ugrott egyet ijedtében. Ange ott állt előtte édes mosollyal. Kezét a mellkasára helyezte mire Sehun felnyögött. Forró testét ahol a lány jéghideg kezei megérintették bizseregni kezdett. Ez a bizsergés lassan mindenre átterjed és Sehun megrökönyödött.

- Ne..! Nem akarom kihasználni hogy… - Sehunnak nem maradt ideje befejezni. Ange betapasztotta a száját. Elmosolyodott majd a mellkasára tette a kezét és az ágyig tolta a fiút. Leültette majd elkezdett kínlódni a szoros cipzárral a ruháján. Sehun látta hogy nem boldogul. Így a lány háta mögé ment és nyugtázta hogy a cipzár beragadt.

- Biztos ezt akarod? – kérdezte sokat mondó pillantással Sehun. Ange bágyadtan bólintott majd leült az íróasztalhoz. Sehun kiturkálta fürdőből az ollót és mire vissza tért Angehez ő már masni és ékszer mentes lett. A lány nem vette észre a közelségét így egy mozdulattal kettévágta a tüll ruhát. Az tompa puffanással a lábához esett. Ange hátra fordult és érzékien lassan, már-már őrjítően lassan emelkedett fel.

Sehun lehajtotta a fejét és tekintetük összeakadt. A lány óvatosan hozzá simult Sehun izmos felsőtestéhez és hagyta hogy a fiú karjai birtokba vegyék a testrészeit. Apró léptekkel küldte őt az ágy felé. Kis idő múlva már végig is nyúltak rajta. Sehun hagyott a kényeztetésnek, de érezte meg fogja bánni ha most nem állnak meg. Mind ha Ange olvasott volna a gondolataiban az oldalához simult és a mellkasára hajtotta fejét. Sehun átkarolta lány derekát és összeszorított foggal próbálta túlélni az éjszakát. Egész éjjel agyalt, nem jött álom a szemére. Nem csoda hisz Ange olyan hajnal egy körül változtatott a pozíciójukon így ő is karolta a fiút és mellei az oldalához préselődtek. Sehun számára ez egy kínzás volt. Majdnem kikapcsolta a melltartóját amikor észbe kapott. Pedig eleinte megfogadta hogy nem érdekli majd a lány! Ezért is vonult vissza. Tao az egyik legjobb barátja volt de hiába az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ange kisugárzása egyszerűen elsöpörte.

Még elmélkedett egy darabig amikor mellette mocorgást vélt felfedezni. Ange a fejéhez kapott és felült. Lassan kinyitotta a szemét megpillantotta a könyöklő Sehunt pupillája kitágult és halvány pír jelent meg az arcán.

- Jól vagy? – kérdezte A fiú és megérintette Ange hátát. Az érintésre a lány összerezzent és kiugrott az ágyból.

Angelina végig nézett magán és nyugtázta: Nem történt semmi!

- Ohh én mesésen! Csak nem tudom hogy egyesek miért kezdenek egy ilyen magamfajtával! Neked van ötleted? – Kérdezte dühösen. Nem rémlett neki az este történtei és hogy miként került ki a stúdióból de ezzel most nem foglalkozott. Dühös volt. Mikor Sehun lesütötte a szemét és elmorzsolt egy bocsánatot hátra dobta a haját és olyan délcegen távozott a szobából ahogy csak tudott.

Találomra besaccolt egy szobát és benyitott. Rossz ötlet volt. Tao félmeztelen felső teste tárult a szeme elé amint egy szál törölközőben lép ki a fal mögül és ő is rendesen meglepődött. Ám ezt gyorsan felváltotta egy kacér félmosoly.

- Mi a helyzet Kislány? Hunnei nem volt elég jó az ágyban ezért most jössz kárpótlásért? – Nevetett Tao. Nem sejtette hogy ezzel adta meg a kegyelem döfést. Ange könnybe lábadt szemekkel baktatott át a konyhába ahol Byul aggodalmas tekintetébe ütközött.

- Minden rendben van? – kérdezte. Ange bólintott majd megtörölte a szemét. Byul szó nélkül bevonta a szobájába és hozzá vágott egy farmert és egy pólót.

- Köszi..! Kérlek mond hogy ma nekem sehova sem kell mennem! - kérdezte halálra vált hangon a lánytól. Byul megrázta a fejét is intett hogy menjen csak.

Angelina magára húzta a pólót és a nadrágot majd belelépett tűsarkújába és kilépett a lakosztályból. De épp ekkor bele is ütközött valakibe.

Az a fiú volt akinek már egyszer neki ment. Most a srác csak felnevetett és felsegítette Anget. Ám amikor megpillantotta honnan jött ki elkomorult.

- Áhh..hát te vagy a női vokál! Gratulálok! – szavai olyan élesek voltak hogy félő volt elvágja Ange jól kifejlesztett érzéstelen arcát az idegenek felé.

- Igen! És te ki vagy? – kérdezte őszinte érdeklődéssel. A fiú meresztgette a szemeit, nyitotta a száját, de aztán megrázta a fejét és gyors léptekkel otthagyta Angelinat.

Ange megvonta a vállát majd ő is a kijáratott vette célba. Ki kell tisztítania a fejét. Pasik nélkül!

Kilépett a forgó ajtón és majdnem belépett a sarki Sushi bárba amikor valaki megragadta a karját.

- Helló Anglia! – Ange elmosolyodott a hang hallatán és a lány nyakába borult. Végre valaki aki megért.

- Annyira örülök neked Kyu!

2. Fejezet A válogatás

Mint minden nap most is Lay volt aki felvette a többieket.

- Gyertek már lusta banda! - ütötte párnájával a többi srác fejét.

- Hagyj már! Még legalább egy órát had aludjak!! - nyivákolt Kris.

- Talán nem kéne este 11-kor még telefonozni! - kontrázott Xiumin is aki már kapkodta magára a cuccait.

- De ha csak este van időnk?!

- És azért kapunk időd hogy másnap kipihentek legyünk! - szállt bele a vitába már Suho is.

- Én így se úgy se vagyok kipihent! - fakadt ki már Kai is.

- Na jó, Befejezni! Gyertek meghozták a kaját. - sóhajtott Lay.

Megint kínos csönd telepedett az asztalra mind addig, míg a fiúk egyenként  betermelték reggelijüket hogy aztán az egész lakásra kiterjesszék a nyomasztó hangulatot. Az egyébként mindig daloló kanári most befordulva aludt, a fiúk papírjait, programjait intéző fiatal csacsogós lány most síri csöndben ült a helyén és pipálgatta a már elvégzett teendőket. Minden élet elveszett a lakásból mintha csak üresen állna.

A teljes csöndet csak a fölöttük megszálló híres színész cicababáinak tűsarkú kopogása törte meg. De ahogy kattant a zár ez a kis hangforrás is végleg elveszett.

- Srácok.. a világért sem akarok zavarni de 10 óra van és.. ha időben elakarunk érni Mr. Wu irodájához, nemsokára el kell indulnunk. – dadogta olyan halkan a lány amennyire csak tudta.

- Mennyi időnk van Byul? – mosolygott rá Chanyeol. Ji Byul Whang akit maguk között csak intézőnek hívtak a fiúk természetesen Chanyeol kivételével, vörösebb lett mint vérvörös körmei és még ha beszélni nem de pislogni sem tudott. Csak mutatta mind a tíz ujját és kiviharzott. Chanyeol diadalos mosollyal az arcán fordult a többiekhez.

- Gyertek! Tíz percünk van. – nevetett jóízűen ahogy vissza gondolt Byul vörös kis arcocskájára amint úgy emelte fel két kezét mintha védekezne.

Neki kezdtek készülődni de csak hamar rájöttek hogy nem jó ötlet tizenkét srácnak egyszerre benyomulni a fürdőszobába még akkor is ha az akkora volt mint egy normál családi ház nappalija.

Erre akkor jöttek rá amikor Tao hajvasalóját felvéve megégette a mellette álló Lay karját.

- Haver! Ez fájt! – panaszkodott a megégetett és ahol megégett a karja bevizezte a felületet. Tao feltette kezét és bocsánatkérőn nézte a sziszegő Lay arcát.

A fiúk egész egyszerűen összenéztek, és aki nem fért oda éppen semmihez kivonult. Telepatikus képesség, csupán egymás szeméből olvasni tudnak, hogy az illető mire gondol, mit érez, mit akar mondani vagy tenni. Mondjuk mit is várhatnak az emberek, ha már 2 éve 0-24 ben együtt vannak?!

Sehun lépett vissza a fürdőszobába félmeztelenül ezzel teljesen jogosan érdemelte ki az értetlenkedő pillantásokat.

- Már megint  Sehun? – nevetett fel Kai. – Kezdem azt hinni, hogy direkt tünteted el a saját cuccaidat az enyéimért. Vigyed! - mosolygott barátjára és visszafordult tükörképéhez, hogy még egyszer végighúzza a már így is tökéletes haján a zselés kezét.

Kicsit több mint tíz perc múlva mindannyian kiértek a bejárati ajtó elé ahol Byul már idegességében karmolászta a már így is megviselt, de makulátlanul tiszta sárga mappáját.

- Csak hogy végre el.. – kezdte volna Byul a fiúk kiosztását de Chanyeol oda lépett mellé rákacsintott és egyszerre nyomta le a kilincset és karolta át a lány piciny testét.

Chanyeol valóságos villámhárítónak számított a csapatnak Byul igen gyakori düh kicsapongásai miatt ugyanis akkor a világon semmi nem tudta volna megnyugtatni ha ő nincs. És ezért mindenki nagyon hálás volt neki. Nem hiányzott senkinek sem a szoros menetrend mellé a szinte tini problémának is bemondható húszas lány panaszai.

Lent a hallba vártak a kocsira hogy elrepítse őket Mr. Wu irodájába. Byul minden pillanatban egyre közelebb került a sikításhoz ezt nagyon is érezte ahogy a körülötte lévő minden személy. Ha valamit nagyon nem szeretett az az ha valami nem megy zökkenő mentesen. Már pedig ez egy pop zenekarnál igencsak kivitelezhetetlen volt. Cahnyeol  édes szavaival, cirógatásával próbálta nyugtatni Byult de a lány csak akkor mutatott némi felengedést amikor az utcáról jövő duda szó behallatszott a hall lengőajtóin keresztül.

Kettes hármas sorokban vonultak ki az autóhoz majd szálltak be. Mikor a lány nyugtázta a címet ahová el kell menniük vissza ült helyére mosolyogva nézet körbe a fiúkon majd fel az órára és kővé dermedt. Fél tizenegy volt. Most kéne belépniük a város másik végében található iroda ajtaján, de ők még csak most indultak el. Megfagyott benne a vér amint azon filozofált, hogy fogják majd kitenni a szűrét. Szépen finoman vagy egyszerűen csak páros lábbal fogják kirugdalni az ajtón.

Egy kis időbe telt mire mindenkinek feltűnt Byul hirtelen fagyása egyetlen pontot bámulva. A digitális óra második két számjegye szép lassan növekedett és már lassan nullázódott is volna maikor az autó megállt. Mindenki kiszállt majd Kris előre szaladt.

- Kris elintézi! Ne izgulj Byul, ha téged kiraknak akkor megyek én is és velem együtt mindenki! Szóval nélküled nem lesz Exo! –mosolygott Chanyeol.

Byul nem akarta lehangolni a fiúkat de még saját magát sem azzal hogy áltatja magát a még próba napján elhangzott mondattal. ’Ha csak egyszer is elszúrja, repül!’ – Viszhangzott egy pillanatra Byul fejében Mr. Wu mondata. De aztán magára erőltette egy féloldalas mosolyt és próbálta elhessegetni a gondolatot miszerint vége a munkájának és soha többé nem láthatja a fiúkat. Sőt valószínűleg elzárják tőle minden lehetséges kommunikációt. Jelenlegi helyzetében is csak üzleti és hivatalos dolgokkal kapcsolatosan beszélhetett velük. De Chanyeol tett az egészre egy lapáttal. Tetszett neki Byul. És sokkal jobban örült neki mint a minden lében kanál amerika Olivia Silber-nek ki imádta magát Livnek hivatni. Ha valaki mégis kiejtette a száján hogy Olivia hatalmas hiszti rohamot kapott. Már pedig ez egy 12 tagú bandában elég gyakori volt. Aztán Luhan volt az akinél betelt a pohár. Meg akarta kérdezni  hogy Oliva bogyó van-e, de annyit sikerült ebből mondania hogy Oliv… és a lány már a torkának ugrott hogy ne merje így hívni. Hogy miért haragudott ennyire a nevére nem derült ki de Luhan még aznap elment Mr. Wu-hoz frissen szerzett karmolásával. Tényleg nem akarta bemártani Livet de nem tehetett mást. Mellesleg csak az igazat mondta se többet se kevesebbet. Szóval a lány csak magának köszönhette hogy elveszette az állását. Sőt mint kiderült egyáltalán nem is szabadott volna Koreában lennie. Mindössze 17 éves volt és a szülei elengedték az egyik koncertre de nem ment haza helyette valami munkát keresett. Szüleinek azt adták be hogy meghalt. Majd amikor rejtélyes körülmények között haza került, szülei szívrohamot kaptak. Mondhatni megérte a menő felnőttet játszani.

Idő közben már fel is értek az irodai bejárathoz. Tao sóhajtott egyet majd benyitott. Mr. Wu könyökölve az asztalon mosolyogva figyelte a vadul gesztikuláló Krist aki épp a késésük indokát ecsetelgette. Byul elszégyellte magát és Chanyeol háta mögé bújt. A fiú hátra nyúlt és úgy karolta a lány mintha csak háta mögé tette volna a kezét. Mr. Wu végig nézett a társaságon és nagyon úgy tűnt keresett valakit. Mérgesen az asztalra csapott ezzel Krisbe fojtva a szót.

- Hát még erre sem képes az a kis cafka?! Hogy ide tolja a képét? – mennydörögte az öreg Wu.

Nem is csodálkozott senki hogy nem vette észre a jó 180-90 cm es hegy mögött a mindössze 160 as lányt. Törékeny teste megfeszült és rángatózni kezdett. Chanyeol dühös arckifejezést öltött. nem szerette ha egy lányt ok nélkül titulálják be ennek annak. Főleg nem ha ez a lány éppenséggel a szerelme.

- Uram! Kérem ne beszéljen így egy hölgy jelenlétében! – mosolyodott el  D.O. Az időzítés tökéletes volt. Mr. Wu ugyanis folytatta a lány szidását és nem törődött vele hogy Chanyeol izmai megfeszülnek és hamarosan eléri végpontját és nem fogja érdekelni hogy ő a főnöke. Mr. Wu szemei kikerekedtek és még egyszer végig nézett a társaságon, de látszott rajta hogy egyre jobban nem érti.

Byul lehámozta magáról Chanyeol kezeit és félve lépett ki a fiúk háta mögül.

- J-jó..na-napot Mr. W-Wu! – köszönt dadogva, sírva, cincogva a lány. Egészen úgy nézett ki mint egy kislány akinek tönkre ment a babája. Aranyos sebezhető de végtelenül szomorú.

Mr. Wu tekintete továbbra is haragos volt így Chanyeol védelmezően a lány mellé lépett és átkarolta annak derekát.

- Mr.Wu! Nem az ő hibája! Byul időben szólt és megis rendelte a kocsit de a kocsi dugóba keveredett nálunk meg volt egy kis baleset. – mondta ridegen Yeol. Az öreg kínai szeme kikerekedett és aggodalmasan mérte végig az összes fiút, mígnem rátalált Lay vízhólyagos alkarjára. – Mindenki egyszerre ment a fürdőszobába és Tao véletlenül megégette Layt a hajvasalójával. A krémet kerestük ami égésre jó. Elnézést! – zárta le végleg az indokokat Yeol.

Mr. Wu tekintete megenyhült majd kedvessé és mosolygóssá vált. Drasztikus változás, gondolták a szobában lévők.

- Semmiség! Úgy is csak közölni szeretnék egy hírt. – nevetett éles hangon a férfi amitől Byul igen csak megijedt.

- Milyen hírről lenne szó? – kérdezte Suho. Mr. Wu elkomorodott de szemében még mindig ott csillogott a boldogság.

- Ó-ó drága gyermekeim…Nos volt ez a baleset.. Női vokál egy 12 fiú tagú banda új zenéjében? És azóta pontosan két és fél hét telt el és semmi! Nem találtatok senkit! Három variációt ajánlok! Első: Adok időt nektek és kaptok még egy napot hogy szerezzetek egy lány! Második: Átengedem profi castingosoknak a munkát és az első jól éneklő lányt felvesszük! Vagy…Felszámolhatjuk a hasznot és a bukott pénz összeget és Viszlát Exo! – az utolsó lehetőségnél hidegen nézett végig a fiúkon.

Tao már nyitotta volna a száját de Suho megmarkolta a karját és nemet intett a fejével. Nem volt alkalmas időpont a veszekedésre. Kris bólintott és kifelé terelte a többieket. Még elkapták Mr. Wu ördögi mosolyát.

Senki sem értette miért akarja Wu feloszlatni az Exo-t hisz hatalmas siker volt. Talán mert sorban fogyatkoztak a szabad szívű srácok és ezzel nem tudnának eleget tenni az őrült rajongó lányoknak? Hisz Chanyeol évek óta ezt csinálta, eddig százszázalékos sikerrel. Vagy talán találtak jobbat? De hát annyi banda sikeres egyszerre akkor meg miért lenne ez a probléma? Ez nem lehetett más mint fenyegetés. Tény hogy nem haladtak de azért ennél lehetett volna enyhébb fenyegetés. Nem elég ugyanis hogy már teljesen pesszimistává vált a fiúk háromnegyede még az is ront a kedély állapotukon hogy akár vége is lehet a rózsaszín vattacukros álomnak és ott lesznek mint három évvel ezelőtt. Sehol.

- Inkább késtünk volna el teljesen! – morogta Kris a lépcsőn lerobogva.

Mögötte Byul megtorpant. Sorban mögötte mindenki feltódult. A lány csak mosolyogva állt és nézett fel Chanyeol szép szemeibe. Értetlen arcát látva elnevette magát majd elmagyarázta dolgot.

- Tudjátok hogy jó ember ismerő vagyok! Elmegyek veletek a meghallgatásra. Ti koncentráljatok a tehetségükre és hogy megállják-e a helyüket a színpadon. A többit bízzátok rám! – Byul önkéntelenül is mosolyogva szökdécselt.

Visszaszálltak a kocsiba és elindultak a stúdióba. Byul arcáról le sem lehetett törölni a vigyort, amikor megpillantotta a felsorakozott lányok tömegét.

A meghallgatás elkezdődött.

*  

Angelina zsebkendővel próbálta eltüntetni tenyere izzadtságát. Rettenetesen izgult. A torkában gombóc nőtt és az izgalomtól már megint nem evett semmit.

Emiatt természetesen Emili is aggódott. Azt mondta hogy amint haza ér oda rendeli a nagymamáját és megtömeti. Hát igen édesanyja még nála is rosszabbul főzött. Ami nagyon nagy szó!

Angelina gondolatai elkalandoztak kiskora felé mikor ő készítette el a muffint, anyukája pedig szemét száját eltátotta, hogy 8 évesen ilyet tud. Hát az óta is ezen a szinten ragadt.

Az autó fékezése hozta vissza gondolatai és megint elkezdett idegeskedni. Lányok kezeinek tömkelege tapadt az ablaküvegre. Kis naivak! Még hogy taxival jöjjön egy híresség! Főleg ha a híresség 12 tagra osztható fel.

Ange átcsusszant a másik oldalra és az út felől szállt ki. Amint meglátták a lányok hogy ugyan olyan normál lány mint ők vissza is fordultak a főépület felé és arra sikongattak. ’Ez már beteges! Sőt kezdem én kényelmetlenül érezni magam hogy nem vettem ismereti leckéket!’ gondolta őszinte elítéléssel Angelina. Könnyed léptekkel ment el a park felé és ledobta magát a padra. Rakta volna fejére a fejhallgatóját de akkor kicsapódtak a bejárati ajtók és a kígyózó tömeg megindult. Sóhajtva  állt fel és indult a sor végére.

- Csá! Hogy hívnak?– szólította meg egy hang. Angelina ijedtében száznyolcvan fokos fordulatot vett és szembe találta magát a lánnyal aki leszólította.

- Tessék? – kérdezte Angelina automatikusan az anya nyelvén. A lány égnek emelte tekintetét és sóhajtott.

- Utálok angolul beszélni! – folytatta koreaiul. – Nos… Ohm..Én lenni Chi Kyu Woo..és te lenni? – próbálta kicsavarni a legtöbbet angol tudásából.

Angelina önkéntelenül elnevette magát és koreaiul folytatta.

- Szia Kyu! Nem kell angolul beszélnünk! Mellesleg én Angelina Horan vagyok! – Kyu álla padlót fogott, mindenre csak erre nem számított.

Angelinával ugyan is megint megesett a baleset hogy félig kínaiul félig koreaiul beszélt.

- Mondhattad volna hamarabb is hogy tudsz koreaiul! Akkor nem égettem volna be magam! – forgatta szemeit a lány.

- Sajnálom de hirtelen jöttél! – nevetett tovább Angelina.

Tovább beszélgetve ütötték el az időt míg a sor egyre fogyott és sorban hagyták el a területet a csalódott lányok. Ezzel még feszültebbek lett a két lány így közös megegyezés alapján zenét kezdtek el hallgatni. Mire Kyu sorra került Angelinán már a zene sem segített jóformán egyedül maradt. A többezres tömeghez képest 10 lány nagyon is kevés. Lassan vége a meghallgatásnak de még mindig csalódott arcokkal találkoztak. Aztán kijött egy lány olyan boldogan hogy még az is megirigyelte volna aki tényleg nagyon boldog.

Angelina gondola hogy ennek itt volt vége! Itt volt több mint négy óra hosszát és még csak meg se fogják hallgatni!

Ám a lány ekkor meglengette az A4 –es lapot amin 12 aláírás díszelgett. A maradék pár lány fellélegzett. Van még remény!

Az ajtó kicsapódott és a dühös Kyu lépkedett kifelé. Angelina nem értette a lány mire ilyen feldúlt.

- Mi történt Kyu? – Kérdezte őszinte aggodalommal.

- Be se mentem, de elkezdi egy kis ribanc: ’ Túl magas!’ – gesztikulált a lány olyan mozdulatokkal hogy valaki aki nem hallotta miről beszéltek hihette volna azt is hogy Kyu most akarja eltervezni a ribancnak nevezett lány halálát.

Angelina nem akarta rontani a helyzetet az igazsággal így csak átölelte a lányt. Az igazság ugyanis az volt hogy teljesen jogtalanul van felháborodva Kyu. Ugyanis a maga 180 cm- ével igen is magasnak számított mint koreai lány! Sőt ez még az erősebb nemnél is magas volt. A lány visszaölelt majd támogatóan megszorította Ange vállát és kilebegett az épületből.

Angelina odalépett a pulthoz ahol egy számot adtak neki ezt felragasztotta a csípője fölé. Majd határozott mégis talán túlzottan óvatos léptekkel a stúdió felé. Remegő kézzel nyomta le a nagy fém kapcsot, amivel rögzítették az ajtót.

A hirtelen fényáradat egy pillanatra elvakította, de amint hozzászokott a körülményekhez megindult a színpad közepe felé.

A színpad szélén 12 szék volt asztalokkal együtt és mindegyikben ült valaki 11 fiú és egy lány. Angelina értetlen pillantást vett fel. Úgy emlékezett mindegyik tag srác. Másképp miért lenne válogatás női vokál felhozatalból?

A lány elnevette magát. Minden bizonnyal észrevette Angelina tekintetét.

- A magányos farkasunk hátul van! Gratulálok! Az utolsó ötnek fel sem tűnt hogy nem színtiszta hímnemű sor ül előtte! – nevetett a lány.

- Értem. – ’Az előttem lévőt meg sem hallgattátok!’ – tette hozzá gondolatban Angelina. –Akkor kezdhetem?  - mindenki bólintott.

Ange mindent kikapcsolt. Egy pillanatra kitisztította a fejét.

- Gakkeum i muneul datgo nan saenggage ppajyeo 

Mudae wi nae moseubeul sangsanghagon haesseo

Seotureun nae moseupdo

Johahae jun neoyeossjiman

Gwabunhan geu sarangeul badado doeneunji

Eonjena geu jarie gidaryeojun neo

Du pallo gamssa anajun gomaun neo

Jeoldaero ijji anheul geoya

Haengbokhage mandeureojul geoya

Hanaran geu malcheoreom

Sigani jinado malhaji mothago

Mam sogeuro samkineun na

Mam sogeuro samkineun na

Mianhadago neol saranghandago

Jigeumcheoreom mideodallago

Neol anajulge du son jabajulge

Ne mami pyeonhaejil su itdamyeon

Nae modeungeol bachilge

– Angelina a saját dalát adta elő ezzel és hangjával nem kis meglepetést okozva hallgatóinak. Mérget mert volna rá venni hogy eddig minden lány az ő számukat énekelte. Idő közben a 12. srác is a színpad szélére támaszkodott.

Voltak akik még mindig nem jutottak szóhoz és voltak akik mosolyogva tapsoltak.

- Egy pillanatra megbocsátasz? – mosolygott Luhan Angelinaára. A lány csak bólintott mire mindenki leugrált a színpadról és Sehun felé vette az irányt.

- Nekem 10/10! – mondta Lay. – Nagyon menő volt ez a szám! Hát még a hangja! – áradozott a fiú és mindenki hevesen bólogatni kezdett Sehunt kivéve.

- Ráadásul kedvesnek és magabiztosnak tűnik! – mosolygott Byul. Sehun a szemeit forgatta.

- De csak annak tűnik! – rázta meg a fejét. Egy emberként meredt rá mindenki.

- Oh SeHun! Neked még a tökéletes sem jó? – tette csípőre kezét Byul.

- Nem..de..most nézzetek rá! Tök depinek tűnik! És tutira festeti a haját. – nézett a lányra olyan szemrehányóan hogy a lány még tíz méterről is elszégyellte magát.

- Na ez volt életed leghülyébb mondata! – mutatott végig Byul a körön. – Neked egy hónapban többször festik a hajad, mint másnak egész életében! Na és mi van akkor ha festett hajú?! Neked is tetszik! Valld be! – szidta le Byul a fiút.

- Nekem? Pff! Hagyjuk már! – Sehun hiába rejtegette az igazságot Byul mindenkin átlátott.

- Mondj egy indokot miért ne vegyük fel! – A lány ördögi vigyorral az arcán várta a választ és amikor az nem érkezett felnevetett és elkiáltotta magát. – Hé kislány! Fel vagy véve!